"Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét."

Mk 16,1

Nagypéntekre is felvirradt a nap, felvirrad, mert Isten maga a szeretet! Jézus szavai visszhangoznak a fülünkben: "Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" Mt 5,43

Nyugodt vagyok, mert a nagypéntek nem vehet el tőlem semmit. A legdrágábbat, azt, hogy szeretni akarok, hogy szerethetnek, azt nem lehet elvenni az embertől. A dilemma nem az, hogy Jézus pártján állok a zsidó főtanács, Kaifás pártjával szemben, hanem az, hogy szeretek, vagy nem szeretek.  Jézussal együtt szeretem nem csak a kereszt tövében álló boldogságos Szűzanyát, meg a zokogó Mária-Magdolnát, de a kezét mosó Pilátust is, meg Longinusz századost is, aki lándzsájával átdöfte Jézus oldalát. Igen, szeretettel kell gondolnunk a megriadt apostolokra, de a feszítsdmeget kiáltó lincselő tömeg minden egyes tagjára is.

Az égre nézek, melyről rám ragyog az áldott nap, melynek fényében, a tavaszi napsütésben a dévai kolostor előtt szépen nyílnak a virágok. Nyugalom tölti el a szívemet! Ez az én dolgom, a jókedvű szeretet ragyogó fényével átölelni, jókat és a gonoszokat egyaránt! 

Gyönyörködöm a virágokban és gondolatban egy csokorral szedek belőlük, majd csendesen a kenetvivő asszonyok nyomába lépek. A szent sírhoz megyek, amelyben, mint az anya méhében már születik az emberiség legfontosabb kérdéseire a válasz, a halálból diadalmasan feltámadó Megváltónk. Vele együtt születik egy új korszak, amelynek életadó, gyógyító örömhírét nekünk,  az Újszövetség népeinek kell hirdetnünk a világ legvégső határáig! Csodálatos hivatás, életadó, gyógyító örömhírt vinni, örömmel e megosztott, gyilkos háború szélén tántorgó, megfáradt világba.  

Testvérem, ez a te hivatásod is, ne félj, hanem bátran áraszd jóságos szeretetedet, áldott napfényként a jókra és a gonoszokra egyaránt, 

Csaba t.

2024. március 30.