"Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem.” 

Jn 16,29-33

Az anyagi világ szorításában, üldözésében élünk! A lélek újból és újból fellázad, próbál kitörni, de a test, a tömeg ezer szállal körbevesz, lehúz! " A lélek ugyan készséges, - mondja apostolainak Jézus nagycsütörtökön, az olajfák hegyén -  a test azonban erőtlen.”" (Mt 26,41)

Ezt látjuk mindenütt és ezt érezzük a saját testünkben is. Már a céljainkat, álmainkat is a test és a szem kívánságai határozzák meg! Marék porból vétetett és oda biztosan vissza is térő testünk igényeinek kielégítése, kényeztetése, a szent fogyasztás, birtoklás az életünk legfőbb célja?!   És aztán ott van a kevélység, a féktelen hatalomvágy mely belénk mar ha nem foglalkoznak velünk, ha mellőznek.  Folyamatosan arra ösztönöz, hogy társaink felé kerekedve, a kör közepére furakodva uralkodjunk, domináljunk. Sajnos bármerre nézünk, e szabadon garázdálkodó vágyak által sebzett áldozatokat látjuk. 

Csíksomlyón a Szent István Otthon udvarában beszélgettünk, egyszer csak féktelen rikácsolás hangját hallottuk a tyúkudvar felől. Oda siettem, azt hittem, hogy róka támadt a közel száz szépen növekvő fiatal tyúkra. Hosszan figyeltem őket, ahogy egy darab csillogó staniol darab megszerzéséért küzdenek. A szerencsés csőrébe kapta és szélsebesen szaladt, nyomába a többiek, próbálták elvenni, megkaparintani az értékes kincset. Aztán az, akinek sikerült elvenni a kifáradt társától a csillogó "semmit",  eszeveszetten szaladt tovább. Ezt tették hosszú perceken fáradhatatlanul, aztán talán rájöttek, hogy ehetetlen, értéktelen a staniol darab és ott hagyták a sárban.  Néztem a tyúkokat és arra gondoltam, hogy ők nem is olyan buták, mert lassan, de belátták a óhajtott kincs hitványságát, de mi emberek halálunkig hajtjuk magunkat a magunk semmi kis csillogó stanioljainkért! 

Mennyi szép, magasztos gondolat, kitartó harc bukik el egyszerűen, test és a szem kívánságai miatt! A lustaság, a bujaság, melyet - hogy meg ne sértsünk senkit - lehet parttalan szórakozásnak is nevezni, hány ember egyetlen célja? Hónapokon keresztül keményen dolgozik, hogy valahol a világ túlsó felén egy egzotikus helyen egy medencében, koktélt szürcsölgetve fotóztassa magát?  Időkorlátok közé zárt testünket szolgáljuk, annak igényeit egy életen keresztül verejtékes munkával, sokszor csalva, hazudozva kielégítsük! Ez lenne a földi életünk egyetlen célja?

Lelkünk mélyén érezzük, hogy mi nem csak arra születtünk, hogy magunkat etessük, öltöztessük, drága ruhákban, értékes házakban, autókban babusgassuk!  Ennél mérhetetlenül többre vágyunk! Arra születtünk, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt. Emeljük fel a fejünket és legyünk a testben kibontakozó lelkek halászai, jó pásztorai még az elveszett fekete bárányoknak is, egyszóval egymás önzetlen, irgalmas, segítő társai. Az örök életre vágyó embernek, a magunk és testvéreink halhatatlan lelkének alázatos, irgalmas apostolai! 

Pünkösdre készülve tudatában vagyok annak, hogy ehhez erőt, bátorságot, bölcsességet csak a harmadik isteni személytől, a Szentlélektől nyerhetünk, ezért imádkozok, 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Csodálom a bomló búzakalászt. Szára, töve, a levele milyen egyszerű! Igénye minimális, egy parányi kis hely. Egysorban sok-sok testvérével, napfényből, sárból,  szélben ringatózva,  feladatát, melyért elvetették, célratörő szorgalommal hetek alatt megvalósítja! Ez az élet rendje, tanuljunk a bomló búzakalásztól.

2024. május 13.