A 12 éves Jézus, kít három napja keresnek a szülei, a kérdésre öntudatosan válaszol. Ti tényleg a piacon, a főtéren, a fagyizóban kerestetek három napon keresztül? „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ezek a szavak a mai identitás polikrízissel küzdő, helyét kereső emberiségnek nagyon világos utat mutat.
Atyám dolgaiban kell lennem! És nekünk, hol a kellene lennünk? Isten képére, hasonlatosságára születtünk! Nekünk is Jézus példájára, a világot folyamatosan tovább teremtő mennyei Atyánk dolgaiban kell lennünk. Nap mind nap állapotbeli kötelességeket felvállalva, munkánkat szépen, kitartóan végeznünk kell. Szeretettel, türelemmel, az embereket a tudatlanság, a bűn, az önpusztítás habzó árából halászva, jóra, szépre tanítva, építsük Isten Országát!
Sajnos, sokszor saját pitiáner kis céljainkat kergetve egész nap csak feketézünk, maszekolunk, de azért a gondviselő Istentől várunk mindent, sőt nap mind nap azt szeretnénk, hogy emelkedjen az életszínvonalunk, hangosan követeljük a fizetésemelést!
Csendesedjünk el és gondolkodjunk el, vajon én a mennyei Atyám dolgaiban vagyok, vagy csak az önző, privát céljaimat kergettem? Szeretettel szolgálok, vagy önző módon visszautasítom azt a munkát, melyre képzetségem és hivatásom alapján, népem körében végeznem kellene.
Az Úr mindannyiunkat vár a szőlőjében, lelkiismeretes, szorgalmas munkásokra vár! Telnek a percek, az órák, talán az évek is! Álljak fel, tegyem félre a magam dolgait és menjek az Úrhoz, vállaljak munkát az ő vihartól tépett, jégesőtől szapult és mégis gyönyörű szőlőjében.
"Atyám dolgaiban kell lennem.” 