Az irgalmas jóság valóban boldoggá tesz! Közel nyolc évvel ezelőtt székelyföldi utam során megismertem egy bajban lévő családot. Az édesanya öt lány gyermekével magára maradt, szegénységben. A nagyobbik lány akkor végezte a hetedik osztályt, a legkisebb szinte karonülő volt.
Az elején arra gondoltam, hogy befogadom az otthonba a gyermekeket, hogy az édesanya dolgozni tudjon és talpra álljon. Elbeszélgettem a lányaihoz ragaszkodó édesanyával, Tündével, és úgy döntöttünk, hogy otthont adunk a családnak, az anyának meg munkakönyvvel járó megbízatást.
Semmi sem tökéletes, a gyermekvédelmi törvények sem azok. Nyolc évvel ezelőtt, akkor és ott amikor befogadtuk ezt a családot, döntést kellett hozni. A gyermekeket, ha csak magukban fogadjuk be, akkor az állam havonta ad ellátást a neveltetésükre, de azzal, hogy az anyával együtt fogadjuk be őket, elesünk ezektől a pénzektől. Dönteni kellett, anyagi szempontok, vagy irgalmas segítőkész szeretet? A gondviselésben bízva, Krisztus nevében, az élet mellett döntöttük és nem csalódtunk.
Az évek elteltek, Tünde szépen neveli a lányait és lám, az ötből a középső a tegnap elballagott. Klementina a képen boldogan ott ül édesanyja bal oldalán és az érettségire készül. A két nagyobbik lány, kirepült, férjhez ment és két - két szép unokával ajándékozta meg a szerető nagymamát. A lányok szépek, egészségesek, a ma is nálunk dolgozó édesanya kivirágzott a gyerekei karjai között.
Nézem a gyermekeibe kapaszkodó édesanyát és köszönetet mondok Jézusnak, amiért megtanított, hogy az anyagi dolgokat, az érdekeket felülírja az irgalmas szeretet. Most már nem csak hiszem, hanem tudom, érzem, hogy az Irgalmas szeretet valóban boldoggá tesz bennünket.
Szeretettel köszönetet mondok mindazoknak, akik az évek hosszú során mellénk álltak, akik segítségével sok - sok gyerekhez irgalmas szeretettel lehajolhattam,
"Boldogok az irgalmasok...." 