Szent Ferenc 800 éves jubileumi ünnepe van! Tudjuk, hogy Szent Ferenc a mindennapi betevő falatot is, sokszor "egy csipetnyi hamuval" tette élvezhetetlenné önmegtagadás céljából, és mégis halála előtt üzen Jacoba asszonynak, hogy hozzon gyertyát és mandulás mézes pogácsát, amit ő nagyon szeretett. 

Számomra döbbenetes, de ugyanakkor nagyon sokat elárul Szent Ferenc lelkületéről ez a történet, amelyet itt megismerhetünk: 

Settisoli Jacoba úrnőről és Szent Ferenc kedvenc süteményéről

Szeretnék Szent Ferenc atyánk emlékére egy mézes pogácsa sütő lelkigyakorlatot tartani Székelyhídon, az ottani kedves szakácsnőnk Fazakas Gyöngyi szívélyes bíztatására. Szeretettel hívom a házainkban sütő-főző kollégákat és mindazokat, akik szeretnének velünk együtt imádkozni, sütni, főzni ezen a novemberi hétvégén (november 22-23-án). 

Szeretettel hívom a XXI. század életszentségre törekvő asszonyait, akiket természetes, hogy a férjeik is elkísérhetnek, hogy a mézes pogácsa keverését, sütését, díszítését tanuljuk, gyakoroljuk, de ugyanakkor Szent Ferenc atyánk imádságos , örömteli, vidám lelkületével is ismerkedjünk. Ezért fontos, hogy erre a ferences világi renddel ismerkedő lelkigyakorlatra ne csak a fakanalat hozd magaddal, hanem az örök élet utáni reményteli jókedvedet is, nó meg a fürdőruhádat is, hisz a székelyhídi strand télen-nyáron működik. 

A részletes programot a jelentkezőkkel egyeztetjük. 

Nagy szeretettel várlak, 

Csaba t.

Settisoli Jacoba úrnőről és Szent Ferenc kedvenc süteményéről

Settisoli Jacoba asszony előkelő római családból származott. Római útjaik alkalmából Szent Ferenc és társai gyakran megszálltak a Tiberisen túl található házukban. Itt ismerte meg a szent Jacoba asszonyt, mint hűséges hitvest, odaadó édesanyát, a szenvedésben erőslelkű özvegyet, aki két fiát erényekben és istenfélelemben nevelte. A Szent Ferenccel való ismeretség az életszentségre indította Jacobát. Celanoi Tamás írja róla: „Jacoba asszony nemcsak előkelő származásával, hanem jámborságával is kitűnt, ezért a szent különös szeretetét élvezte”. Szent Klárán kívül ő volt az egyedüli nő, aki közelebbről ismerhette a szentet.

Amikor Szent Ferenc betegsége súlyossá vált, Jacoba megérezte, hogy Szent Ferenc hívni fogja őt Assisibe, ezért útnak indult, és éppen akkor ért a városba, amikor a követ elindult Szent Ferenc üzenetével Róma felé. Megérkezése hírére a szeráfi atya örömmel felkiáltott: „Dicsőség Istennek, aki Jacoba asszonyt, testvérünket ide küldte. Nyissátok ki az ajtót és vezessétek be”. Jacoba mindazt elhozta, amit a szent kérni akart tőle: posztót, gyertyát a temetésre és kedvenc süteményét is, amit római tartózkodása alatt szokott készíteni.

Jacoba Szent Ferenc haláláig a városban maradt, és amiben tudott, segítségére volt. A temetés után visszament Rómába, de újra és újra ellátogatott Assisibe, hogy a szent sírjánál imádkozzon. 1239-ben halt meg, és Szent Ferenc sírja közelében temették el. A hagyomány úgy tudja, Szent Ferenc öltöztette be Jacobát a III. rend ruhájába.

Assisi Szent Ferenc Perugiai legendájában olvashatjuk róla:

Egy napon Szent Ferenc magához hívatta társait: „Tudjátok, hogy Jacoba de Settisoli úrnő mennyire ragaszkodó és hűséges volt, és mennyire az most is hozzám és rendünkhöz. Ezért azt hiszem, nagy megtiszteltetésnek venné és nagy vigasztalására szolgálna, ha értesítenétek állapotomról. Elsősorban azt írjátok meg neki, hogy küldjön egy tunikára való hamuszín szerzetesi posztót, ami olyan, mint amit a tengeren túli részek ciszterci szerzetesei készítenek. Azonfelül küldjön még abból az édességbõl is, amit sokszor készített nekem, amikor Rómában voltam”.

A rómaiak mortariolumnak nevezik ezt a süteményt, ami mandulából, cukorból vagy mézbõl és egyebekbõl készül. Az illető ugyanis istenfélő, de özvegy és Istennek szentelt asszony volt, egész Róma egyik legelőkelőbb és leggazdagabb asszonya, aki oly nagy kegyelmet nyert az Úrtól Szent Ferenc érdeme és prédikációja nyomán, hogy szinte második Magdolnának látszott, mindig könnyezve és telve Isten szeretete iránti buzgósággal.

A levelet már megírták, ahogy a szent atya meghagyta, és az egyik testvér épp azon fáradozott, hogy kerítsen egy testvért, aki elviszi, amikor hirtelen zörgettek a kolostor ajtaján. Amikor pedig egyikük kinyitotta, Jacoba úrnőt pillantotta meg maga előtt, aki sietve jött Rómából, hogy meglátogassa Szent Ferencet. Az egyik testvér nagy örömmel rögtön Szent Ferenchez futott, jelentve, miként érkezett meg Jacoba asszony fiával és sok más emberrel, hogy meglátogassa. Majd megkérdezte: „Mit tegyünk, atyám? Megengedjük neki, hogy belépjen az épületbe és bejöjjön hozzád?” Szent Ferenc kívánságára ugyanis határozatot hoztak a házban a régi időkben, hogy a hely iránti tiszteletbõl és áhítatból semmiféle asszony nem léphet be abba a kolostorba. Szent Ferenc így válaszolt: „Ezt a rendelkezést nem kell betartani ennek az úrnőnek az esetében, mert nagy hite és jámborsága késztette arra, hogy távoli vidékről idejöjjön.” Így bement Szent Ferenchez, és színe előtt bőségesen hullatta könnyeit.

És csodák csodája, a tunikához szükséges halotti ruhának való posztót, éspedig hamuszínût és mindazt, amit a levélben kértek, hogy küldjön, magával hozta. Ezen a testvérek igen-igen elcsodálkoztak, s Szent Ferenc életszentségének egyik jelét látták benne. Az említett Jacoba asszony ezt mondta nekik: „Testvérek, amikor imádkoztam, lelkemben egy hang ezt mondta: »Menj és látogasd meg atyádat, Szent Ferencet, de siess és ne késlekedj, mert ha sokat késedelmeskedsz, nem fogod életben találni. Ezenkívül vígy magaddal ilyen és ilyen posztót tunikának, ezt és ezt a dolgot, hogy ilyen és ilyen édességet készíts neki. Hasonlóképpen vigyél magaddal gyertyamártáshoz nagy mennyiségű viaszt és tömjént.«” Azt nem íratta Szent Ferenc a levélbe, hogy viaszt és tömjént is kér, de az Úr ösztönözte ezt az úrnőt lelkének jutalmára és vigasztalására, és hogy jobban megismerjük, mennyire szent életű volt ez a szent, ez a szegény ember, akit a mennyei Atya ily nagy megtiszteltetéssel akart kitüntetni a halála előtti napokban. Ő, aki azt sugallta a királyoknak, hogy ajándékaikkal a Gyermek, szeretett Fia tiszteletére és imádására menjenek, amikor megszületett szegénységében, ezt a messze lakó előkelő úriasszonyt arra kívánta ösztönözni, hogy menjen, és ajándékaival tisztelje meg és tüntesse ki szent életű szolgájának dicsőséges és szent testét, aki életében és halálában oly nagy szeretettel és hévvel szerette és követte kedves Fiának szegénységét.

Az úrnő az egyik napon elkészítette az édességet, amit Szent Ferenc úgy kívánt, de nem sokat evett belőle, mert teste a súlyos betegség miatt napról napra gyengült, és egyre jobban közeledett a halálhoz. Hasonlóképpen sok gyertyát is készíttetett, hogy Szent Ferenc elköltözése után szent teste előtt égjenek. A posztóból is, amit ruhának hozott, a testvérek elkészítették a tunikát, amelyben eltemették. A szent azonban megparancsolta nekik, hogy a szent alázat és szegénység jeléül és példájára zsákszövetet kell rávarrniuk. Isten akaratából pedig úgy történt, hogy azon a héten, amelyen Jacoba asszony megjött, Szent Ferenc az Úrhoz költözött.

Imádság:

Istenünk, te Jacoba asszonyt Szent Ferenc hű követőjévé tetted,

s megadtad neki, hogy szeretetszolgálataival vigasztalására

és örömére legyen. Segíts minket is, hogy figyelmes

szeretettel legyünk különösen azokhoz,

akikkel együtt élünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Recept:

250 g őrölt mandula

150 g liszt

125 g méz

2 tojásfehérje

1-2 evőkanál must

fahéj ízlés szerint

bors ízlés szerint

Elkészítése:

1. Melegítsük elő a sütőt 170 fokra.

2. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.

3. Tegyük a mandulát, mézet a tojásfehérjét, a mustot, a borsot és a fahéjat egy tálba és villával keverjük össze.

4. Adjuk hozzá a lisztet is, és kézzel gyúrjuk össze a tésztát.

5. Nyújtsuk ki nagyjából 5 mm vastagra.

6. Formázzunk belőle 4✕4 cm széles rombusz alakú süteményeket.

7. Helyezze a tésztát a serpenyőbe, és süsse kb. 15 percig.

8. Tálalás előtt vegye ki a sütőből, és hagyja teljesen kihűlni.

forrás:

www.dueamicheincucina.it

www.ferencesek.hu

Ferences Média, 2021

Jacoba v. Gíacoma de Settisoli a római nemes, Gratiano Frangipani özvegye volt. Szent Ferenc halála után Assisiben élt, és a Szent Ferenc-bazilika altemplomába temették el, feltehetőleg 1239-ben.