Árpád-házi Szent Kinga, Lengyelország és Litvánia védőszentje.  Esztergomban, a Magyar Királyság akkori fővárosában született 1224. március 5-én, IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermekeként. Családjukból nemcsak Kinga, hanem húgai, Árpád-házi Szent Margit és Boldog Jolán is az Egyház szentjei. 1239-ben Lengyelországba, férjéhez, V. Boleszlávhoz költözött. Rá egy évre jöttek a tatárok. Magyarországot 1241–1242-ben pusztította a tatárjárás (muhi csata: 1241. április 11.), Lengyelországot pedig három nagy hullámban támadták meg a mongol/tatár seregek: 1240–1241: 1259–1260: 1287–1288. A döntő legnicai csatában (1241. április 9.) a tatárok legyőzték a lengyel-német seregeket. Kinga és férje, Boleszláv a tatárok elől először a szepességi Pieninek hegységbe (a csorsztyni várba), majd a magyarországi Podolinba menekült.

Öt idézettel szeretném érthetővé tenni, hogy ez a fiatal, 15 évesen idegenből jövő asszony hogyan lett négy évtized alatt Lengyelország és Litvánia védőszentje. Micsoda karrier – és ez az út a mennybe előttünk is nyitva áll, tanuljunk tőle!!

1. A gazdagság az irgalmasság eszköze:

„Minden, amit Isten a kezembe adott – a hozományom, a korona és a fejedelmi kincsek –, nem az enyém, hanem a szegényeké és a szorongatott népé. Nem azért kaptam a gazdagságot, hogy uralkodjam, hanem hogy megmentsem azokat, akiknek semmijük sincs.”  (Szent Kinga intelmeiből)

Kinga királynéként hatalmas hozományt kapott, de a pénzt nem saját luxusára vagy a fejedelmi udvar pompájára költötte. Teljes vagyonával a tatárok által elpusztított Lengyelország talpra állítását, a templomok, kórházak és az elszegényedett családok megsegítését finanszírozta. Megértette: a földi javak azért adatnak, hogy továbbadjuk őket, hogy beváltsuk és olyan kincseket gyűjtsünk általuk, ami megmarad az örök életre.

2. A tisztaság  és a lelki egység ereje a házasságban:

„Uram, nem a magam akarata szerint akarok élni, hanem a te szentségedben. Kérlek, őrizd meg szívünket a kísértésektől, hogy a mi szövetségünk ne a földi vágyakra, hanem a te elpusztíthatatlan szeretetedre épüljön!” Szent Kinga imádságaiból

Férjével, V. Boleszláv lengyel fejedelemmel – akit tisztaságuk miatt „Szemérmes Boleszlávnak” is neveztek – teljes lelki szövetségben, egymást tisztelve és támogatva éltek. A zajos, élvhajhász világban példát mutattak arra, hogy a házasság nem csupán két ember érdekkapcsolata, hanem Isten előtt kötött szent szövetség, amelyben a felek egymás és a rájuk bízott nép üdvösségét szolgálják.

3. A tragédia nem az utolsó szó, hanem egy új élet kezdete

„Ne a romokat sirassátok, hanem kezdjetek el építkezni! Ahol Isten jelen van, ott a hamuból is új élet sarjad. A mi hitünk erősebb kell hogy legyen, mint a pusztulás, amit a világ ránk zúdít.” Szent Kinga biztató szavaiból a néphez

Amikor a tatár hadak mindent felégettek és elpusztítottak, Kinga nem esett kétségbe, nem adta át magát a csüggedésnek. A legnehezebb pillanatokban is hitt a jövőben: kolostort alapított Ószandecben (Stary Sącz), sóbányákat nyitott, hogy munkát és megélhetést adjon az embereknek, és lelkileg is újjáélesztette a nemzetet.

4. A hatalomról való lemondás és a szolgálat öröme

„E világ pompája, hatalma és kincsei elmúlanak, mint az árnyék. Én már nem a földi királyságot szolgálom, hanem az Ég Királyát. Ami vagyonom megmaradt, az a szegényeké és Istené; én pedig oda megyek, ahol alázatban és csendben Krisztust követhetem.”

Férje, V. Boleszláv lengyel fejedelem 1279. december 7-én halt meg. Házasságuk 40 éven át tartott, amely alatt végig megőrizték tisztasági (szüzességi) fogadalmukat. Férje halála után Kingának joga lett volna a fejedelmi ranggal, bőségben és politikai befolyásban leélni az életét Krakkóban. Ő azonban azonnal lemondott a fejedelmi hatalomról és vagyonáról, és a korona helyett a szegénységet választotta.

Belépett az általa alapított Klarissa kolostorba Nem kért királynéhoz méltó privilégiumokat, hanem egyszerű, alázatos apácaként élt a nővérek között. Később az apácaközösség apátnőjévé választották. Még idős apátnőként is át kellett élnie a III. tatárjárás borzalmait (1287–1288). Amikor a tatárok megtámadták az ószandeci klastromot, Kinga a nővérekkel a megközelíthetetlen pienini sziklavárba menekült. Imádságos jelenlétével tartotta a lelket az apácákban és a menedéket kereső népben, míg a tatárok el nem vonultak.

5. Halála és emlékezete

„Ne feledjétek, nővéreim: Isten előtt nem számít, hogy valaki királyi vérből született-e vagy koldusként. A mennyek országában nem a korona, hanem a szeretet és a tisztaság ékesíti a lelket. Én itt nem királyné vagyok, hanem a ti szolgálótok.”

„Amíg egyetlen éhező vagy szorongatott ember is van a kapuink előtt, addig a mi kenyerünk nem a miénk, hanem az övék. Krisztus kopogtat a szegények képében – jaj nekünk, ha bezárjuk előttük a szívünket!”

Élete utolsó éveit teljes imádságban, munkában és a szegények szolgálatában töltötte. 1292. július 24-én halt meg Ószandecben, 68 éves korában. A nép már életében szentként tisztelte, sírja ma is híres zarándokhely. Szent II. János Pál pápa avatta szentté 1999. június 16-án Ószandecben.

Kinga élete arra tanít minket, hogy a legnagyobb válságok közepette sem szabad elveszítenünk a reményt. Nem a körülményeink határozzák meg a szívünk békéjét, hanem mi magunk kell hogy döntsünk a kétségbeesés és a reményteli újrakezdés között! A nehézségek, a kudarcok nem a véget jelentik az életünkben, hanem egy új élet kezdetét.A kérdés csupán az: mennyire vagyunk képesek Istenbe kapaszkodni élő hittel, és cselekvő szeretettel odafordulni a mellettünk élők felé – hogy együtt, közösen egy még szebb, értékesebb világot építsünk a romok felett?

Házi feladat: Vannak mindannyiunk életében elkezdett, de be nem fejezett feladott álmok, tervek, olyanok, amiket az élet vihara elmosott, amiket a mi saját tatárjárásaink elpusztítottak. Kinga első dolga az volt, hogy templomokat, kolostorokat alapított – olyan helyeket, ahol imádkozni, sírni, a halottakat eltemetni lehetett –, utána pedig munkahelyeket létesített, bányákat nyitott, házakat, városokat építtetett. Nekünk is ezt kell tennünk! A romokat el kell takarítani, állítsunk Istenünknek szentélyt a szívünkben, és kezdjük el megvalósítani a legszebb terveinket!

Szeretettel, 

Csaba t.