7 napos lelki zarándoklat: II. Rákóczi Ferenc intő szavai híveihez: „Sohase csüggedjetek el a kereszt súlya alatt, melyet Isten a mi vállunkra helyezett! Mert a szenvedések nem a pusztulásunkat, hanem a mi megtisztulásunkat szolgálják. Ha a világ elhagy is minket, ha a barátaink elpártolnak is tólunk, a mi ügyünk akkor is igaz marad, mert az igazság nem a többségtől és nem a győzelemtől függ, hanem Isten elpusztíthatatlan törvényéből fakad. Ne a látható dolgokra nézzetek, amelyek elmúlnak, hanem a láthatatlanokra, amelyek örökkévalók! Maradjatok meg a szeretetben, a hűségben és az egymás iránti testvéri egységben, mert ez az a fegyver, amit semmilyen földi hatalom nem tud kicsavarni a kezünkből!”

A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc (1703–1711) nem egy meggondolatlan, vaktában indított lázadás volt, hanem egy nagyon is tudatos, modern elképzelés arra, hogy Magyarország hogyan nyerheti vissza önállóságát a Habsburg abszolutizmussal szemben.

Rákóczi és társai egy három pillérre épülő stratégiára alapozták a szabadságharcot:

1. Nemzeti összefogás (A társadalmi egység):

Rákóczi meglátta, hogy a bécsi udvar elnyomása nemcsak a nemeseket, hanem a jobbágyokat és a szegénynépet is sújtja. Megtett mindent, hogy megszülessen a valódi összefogás a jobbágy, a nemes, a katolikus és a protestáns között.

2. Szövetségi rendszer és nemzetközi elismerés (A külpolitika):

Rákóczi jól tudta, hogy a hatalmas Habsburg Birodalmat a magyarok egyedül nem tudják legyőzni. Elképzelése az volt, hogy kihasználja a spanyol örökösödési háborút: szövetséget kötött XIV. Lajos francia királlyal és a bajor választófejedelemmel, hogy Bécset két tűz közé szoríthassák.

3. Saját államrend és önálló gazdaság:

Az 1705-ös szécsényi országgyűlésen Rákóczit vezérlő fejedelemmé választották, létrehozták a rendi konföderációt, saját rézpénzt vertek (Libertás), és felállítottak egy reguláris, állandó magyar hadsereget.

Miért nem sikerült ezt a szép álmot valóra váltani?

Bár a kezdeti években a kuruc seregek szinte az egész országot elfoglalták, a szabadságharc végül felőrlődött. Ennek nem a bátorság hiánya, hanem drámai külső és belső okok sora volt az oka. A történészek e szabadságharc bukásának négy fő okát látják:

1. A külföldi segítség elmaradása (A legnagyobb csalódás):

Rákóczi mindvégig abban bízott, hogy a francia király vagy az orosz cár diplomáciailag és katonailag is teljes mellszélességgel mellé áll. Amikor azonban a franciák a híres höchstädt-i csatában (1704) súlyos vereséget szenvedtek a Habsburgoktól és az angoloktól, Franciaország visszakozott. Rákóczi magára maradt, és Magyarország egyetlen európai nagyhatalom támogatását sem kapta meg érdemben.

2. Gazdasági kimerülés és a „Libertás” elértéktelenedése:

Egy elhúzódó háborúhoz óriási pénz kell. Mivel az országnak nem volt elég nemesféme, Rákóczi rézpénzt veretett. A háború előrehaladtával azonban a rézpénz elértéktelenedett (hatalmas infláció keletkezett), a kereskedők nem fogadták el, a katonáknak nem tudtak rendes zsoldot fizetni, és a lakosság elszegényedett.

3. A pusztító pestisjárvány és az ország kimerülése:

1708 és 1711 között szörnyű pestisjárvány söpört végig az országon, amely több mint 400 000 emberéletet követelt! A hadseregek létszáma megcsappant, a mezőgazdaság összeomlott, a falvak kiürültek. A nép egyszerűen belefáradt a nyolc évig tartó állandó vonulásba, fosztogatásba és éhezésbe.

4. Katonai hiányosságok:

A kuruc hadsereg fő erénye a gyorsaság és a portyázó harcmodor volt. Ugyanakkor a császári seregek modernebb fegyverzettel, zárt alakzatokkal és tapasztaltabb tábornokokkal rendelkeztek. A döntő nyílt csatákban (mint a trencséni csata 1708-ban vagy a romhányi csata 1710-ben) a kurucok sajnos alulmaradtak.

Rákóczi nem egy illúziót kergetett: egy tiszta, független, igazságos Magyarországot akart építeni. Az elképzelése emberileg és politikailag is zseniális volt. Az, hogy nem sikerült, nem az ő rossz döntésein, hanem a világpolitikai erők feletti tehetetlenségen és az ország kimerülésén múlott.

Ám a küzdelem mégsem volt hiábavaló! A szabadságharc miatt Bécs nem tehette meg Magyarországgal azt, amit Csehországgal tett: kénytelen volt tiszteletben tartani a magyar alkotmányt, a vallásszabadságot és a rendi jogokat! A szabadságharc áldozata árán maradt meg Magyarország magyarnak és független szelleműnek!

II. Rákóczi Ferenc gondolatai a fegyverletételről, a szatmári békéről: „Nem vádolom és nem kárhoztatom azokat, akik a majtényi síkon letették a fegyvert, mert láttam az ő emberfeletti fáradtságukat, éhségüket és a nemzet végletes kimerülését. A fegyvereket letették, de a szívükben élő szabadságvágyat nem adták el. Ami engem illet: én nem fogadhattam el a császár kegyelmét és kincseit, mert a lelkiismeretemet és a hazámnak tett eskümet semmilyen fejedelmi birtokért nem adhatom el. Inkább választom az idegen földön való bujdosást és a szegénységet tiszta lélekkel, mint a gazdagságot a meghunyászkodás árnyékában. Istenre bízom a mi ügyünket, aki a történelem ura, s aki az elvetett magot a maga idejében fel fogja nevelni.”

Szeretettel, 

Csaba t.