Óesztendő utolsó napja van. Déván, az ebédlőben vagyok. Bármerre is nézek, kedves fiatal önkéntesekbe kapaszkodó gyerekeket látok. Munkatársaim nagy részét el tudtam engedni a félév végén pihenni, mert nagyon sok és nagyon kedves önkéntes fiatal jelentkezett segíteni, együtt ünnepelni, szilveszterezni a gyerekeinkkel.

 

Annak idején nekem igazán nagy örömet jelentett, amikor egy-egy nagybátyám, nagynéném eljött, meglátogatott, leült velem beszélgetni, játszani. Úgy tapasztaltam, hogy a gyerekeinknek ugyanolyan nagy örömet jelentenek ezek a kedves önkéntes „nagybácsik”, „nagynénik”, akik szeretettel, jósággal, nagy türelemmel hallgatják meg a kisgyermek-szív gondját, örömét, de a nagyobbak soha véget nem érő, kamaszos szerelmeinek kanyargó, lélegzetelállító fejleményeit is figyelemmel kísérik.

Isten áldja őket, akik jósággal, szeretettel, télen, nyáron, vakációkban, tanévközben jönnek és segítenek. Nem torpannak meg egy-egy figyelmetlenségem miatt, nem fordítanak hátat a sokszor nem éppen tízesre szervezett mindennapjaink kuszasága láttán. Igazából legtöbb házunkban születik az élet, kiszámíthatatlanul, buján, sokszor sírva, kacagva, szervezettségünket pillanatok alatt maga alá temetve, túlhaladva. Ilyen körülmények között, bizony nehéz szolgálni, szeretni, és mégis a legtöbb önkéntesünk az első órák, napok után nem szalad sikoltozva haza, hanem vállalja, amit a mi gyönge vállunk is elvállalt, és szolgálja a születő életet.

Isten áldja meg őket jóságukért, mindazért, amit sok-sok házunkban, otthonunkban, a táborokban, a kirándulások alkalmával tettek, tesznek szerényen, önzetlenül. Isten áldja azt a sok száz fiatalt, és idősebb embert, akik ebben az évben is segítettek tolni nagycsaládunk „szekerét”.

Külön köszönöm Érsek Emesének és Pásztóy Györgyinek, akik ezt a sokszor csak szelíden csordogáló, de a nyári vakációkban szilaj hullámokat vetve folyó önkéntes szeretetet szervezték, irányították, hogy minden otthonunkban legyen szorgos kéz, friss türelem, kacagó jókedv, a gyermekeink tanulásához, fürdőzéséhez, mindennapi gondjaink megoldásához. Isten fizesse a jóságukat, és szeretettel kérem, hogy bármilyen nehéz is, továbbra is segítsenek, hogy az Isteni sugallatból fakadó segítő szándék megszülethessen, a gyermekek ajkán mosollyá, kacagássá váljon, holnapot szüljön a lassan egységesedő Kárpát-medencében.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

Érsek Emese írta:

Kedves Csaba testvér!

Még nincs két esztendeje, hogy bekapcsolódtam az Alapítvány munkájába, de azt elmondhatom, hogy az életem alapvetően megváltozott. Mint oly sok más támogató, önkéntes, akit a Teremtő elhozott az Alapítvány házaiba, én is az első pillanattól kezdve éreztem, hogy nekem itt dolgom van, olyan feladatom, amire egész eddigi életemmel, tanulmányaimmal készültem. A bizonyosság azóta megerősödött és én nagy szeretettel és hálával megköszönöm Csaba testvérnek, hogy bizalmával megtisztelt és Pásztóy Györgyi mellett engem is megbízott azzal, hogy azokat a jószándékú embereket, akik az életükből a gyermekeknek szeretnének adni egy napot, egy hetet vagy évet, szervezzem, szervezzük úgy, hogy a nálunk töltött időből mind a gyermekek, mind az önkéntes segítőink számára szép élmények maradjanak. Úgy segítsük az  újonnan csatlakozni kívánó jószándékot, hogy mindenkinek lehetősége legyen megtapasztalni, hogy jónak lenni jó, hogy jó a szeretet útján járni.

Hálával tartozunk Csaba testvérnek mindannyian azért, hogy az Alapítvány kinyitotta kapuját előttünk, azok előtt, akik vágynak az  értelmes életre és arra, hogy valahol hasznossá váljanak, arra, hogy amit tesznek, abból élet szülessék és tovább teremtse önmagát. Az önkéntes munka által mindez megvalósulhatott és tanúja voltam, vagyok  annak, hogyan változnak meg emberek a szeretet útjára lépve és  megtapasztaltam azt is, hogy ezen az úton senki sem fordul vissza, ha  egyszer elindult rajta.

Szép látni, hogy születnek új barátságok, hogyan találnak egymásra  hasonló gondolkodású fiatalok, és hogyan lesz egy-egy hetes együtt  töltött önkéntes munkából összefogás és valami újnak a kezdete.

Idén tavasszal Boros Andrással és Vásárhelyi Tamással útjára  indítottuk a Déva-Vár-Kört, amelyben havonta egyszer lehetőségünk volt  arra, hogy találkozzunk, hogy beszámoljunk kezdeményezéseinkről és az  új ötletekhez segítőkre találjunk. Sokan eljöttek ezekre a  találkozókra és ma is úgy látom, hogy nagy szükség van egy  ilyen fórumra, ahol azok is bekapcsolódhatnak az Alapítvány életébe,  akiknek ritkán van alkalmuk arra, hogy az Alapítvány házaiba  ellátogassanak. A Déva-Vár-Kört jövőre is megszervezzük és ezúton is  szeretettel várunk minden régi és új érdeklődőt.

Az idei év összefogásának nagyon szép példája a tusnádfürdői ház  építése és a környékbeli falvakban szervezett misszió, ahol Csaba testvér és Kolozsvári Tibor vezetésével 40 önkéntes segédkezett. Az építkezésben úgy az ablakok csiszolásában, mind az ágyak összeszerelésében és festésében és minden egyéb munkálatban hihetetlen lelkesedéssel vettek részt az önkéntesek és esténként a tábortűzben sütögettük a legfinomabb szalonna vacsorákat. A misszióban több mint 300 családot látogattunk meg és mostanra, ennek eredményeképpen benépesült a tusnádfürdői ház és nagyon sok helyre jutott el a szükséges segítség.  Nem sikerült volna összefogás nélkül annak a 700 karácsonyi ajándéknak az összegyűjtése sem, amelyet az Alapítvány bennlakó gyermekei kaptak idén. A gyermekek levelet írtak az Angyalnak a kívánságaikról és az Angyal az önkéntes szervező társaim és sok száz magyarországi támogató segítségével teljesítette a gyermekek kívánságát és elhozta nekik a szívük vágyát. Soha annyi egyszerre mosolygó, boldog gyermeket nem láttam, mint az ajándékok bontogatása közben és ezt látva szívem megtelt hálával az ajándékozók iránt és mindazok iránt, akik első szóra, nagy szeretettel segítettek az ajándékozók szervezésében és az ajándékok összegyűjtésében.

Az önkéntes munka szervezésében és csatornázásában mindig lehet fejlődni, az idei évből is mérleget vontunk és én hiszem, hogy ez segít abban, hogy jövőre még szervezettebben, még hatékonyabban jussanak el a segítő szándékú emberek oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

Ezúton szeretném megköszönni valamennyi önkéntes társamnak a gyermekekre szánt időt, az ajándékozóknak a gyönyörű ajándékokat és köszönettel tartozom azokért az új barátságokért, amellyel az utóbbi időben ajándékozott meg a Teremtő.    

Szeretnék, nagy szeretettel köszönetet mondani Pásztóy Györgyinek és Vásárhelyi Tamásnak minden segítségért és tanácsért, amit abban nyújtottak, hogy a feladatot minél nagyobb sikerrel ellássam és Boros Andrásnak, hogy együtt szervezhettük a Déva-Vár-Kört. Szeretnék végtelenül hálás szívvel köszönetet mondani Csaba testvérnek, hogy befogadott és elnézte a kezdeti botladozásokat, Karda Róbertnek és valamennyi házvezetőnek, hogy minden kezdeményezésben a segítségemre voltak és közösen, együtt sikerült a megálmodott célok elérése.

Szeretnék a csapat tagjaként a jövőben is azon munkálkodni, hogy minél több gyermekhez, minél több bajba jutott emberhez jusson el az a  végtelen jószándék és segíteni akarás, amit az elmúlt időben megtapasztaltam.

A dévai gyermekek karácsonyi vakációjának hasznos eltöltésében most  is több önkéntes vesz részt. A fényképekkel szeretnék mindenkinek áldott, boldog,  összefogásban gazdag új esztendőt kívánni!

Szeretettel: Érsek Emese