Vasárnap november elsején minden évben ki szoktunk menni a temetőbe, és imádságos szeretettel meg szoktunk emlékezni a halottainkról. Gyermekeink közül nagyon sokan elveszítették a szüleiket, nagyszülőiket, így különösen is indokolt, hogy ezekről a napokról megemlékezzünk.

 

 

Kedves Munkatársaim!

Vasárnap november elsején minden évben ki szoktunk menni a temetőbe, és imádságos szeretettel meg szoktunk emlékezni a halottainkról. Gyermekeink közül nagyon sokan elveszítették a szüleiket, nagyszülőiket, így különösen is indokolt, hogy ezekről a napokról megemlékezzünk.

Szeretettel kérlek, hogy mindenik ház vegye be a programjába a halottakról való megemlékezést. Az lenne szép, ha mindenik család külön külön a gyerekeket szépen ünneplőbe öltöztetve elmenne ki a temetőbe. Szép lenne részt venni az ottani közös szertartásokon. Majd, ugye sajnos mindenütt vannak olyan sírok, ahol senki nem áll meg, és ott ti nyugodtan megállhattok, esetleg meggyújthattok egy- egy gyertyát, és elbeszélgethettek az örök életről, a feltámadásról, melyben hiszünk.

Az emberé válás fontos mozzanata, hogy tudatosan találkozzunk az életünket meghatározó eseményekkel. Az elmúlás ilyen esemény, fontos, hogy mindenki a maga szintjén szépen szembe nézzen vele...Tapasztalatból tudom, hogy november elseje, egy nagyon fontos nap lehet a felnövekvő fiatalok csendes befelé fordulása, felnőtté válása szempontjából. Ezek az eszmélődés, a megkomolyodás napjai. A földi léthez hozzá tartozik a végesség, korlátolt számú alkalmunk van arra, hogy egymást szeressük, hogy jót tegyünk, hogy az általunk Istentől küldött értékeket megosszuk a világgal. Fontos, hogy erre a pergő és elenyésző napok múlására a gyermekeink figyelmét felhívjuk... Ha sikerül, akkor érettebb, gazdagabb fiataljaitok lesznek.

Ma vagyunk, és kitudná megmondani, hogy a nap múlásával nem-e nő bennünk az ismeretlen kor, a betegség, mely elragadhat erről a földről? Vagyunk, de ittlétünk nagyon törékeny, és ezért is létünket a végtelenbe nyíló távlatokkal kellene megélnünk... Fontos, hogy a gyerekek mindvégig érezzék a ti fizikai jelenléteteket. A halállal  így is úgy is személyesen, egyedül kerülünk szembe de nagyon fontos, hogy érezzék a ti bátorító, szeretet teljes, ovo ottléteteket. Beszéljetek a mi urunk Jézus Krisztus ígéretéről, arról, hogy ö maga is feltámadt és hogy mindannyiunkat meghívott az ő országába. Mondjátok, el, hogy a kis baba milyen parányi sejtből épül fel, hogy a lét maga egy hatalmas csoda, melyet csak ámulva szemlélünk, és hisszük, hogy aki ennyi csodával megajándékozott az a földi létünk végén képes újabb csodákkal meglepni, megajándékozni bennünket. Beszéljetek arról, hogy az Úr minden pohár vizet, jó szót számon tart és majd megfog köszönni nekünk, mikor kiszolgáltatottan a földi enyészet útjára lépünk.

Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy igazából nyolc napon keresztül tart ez az ünnepkör, ez a halottainkról való intenzívebb imádságos megemlékezés ideje... Ez az idő alatt jó akár naponta elmenni a templomba és imádkozni a halottainkért... Hisszük, hogy ebben az időszakban valahogyan e két világ közelebb kerül egymáshoz, és az imádságos szeretet még inkább hidat tud verni az élők és a holtak között.

Imádságos szeretettel,

Csaba t.

Karcsú nyárfák alá beszökött egy dal,

Elmúlást dúdolva, szinte zajtalan,

Könnyű lépte nyomán elhamvadt a táj,

Izzó nyári kékre borús pára szállt.

Uram hozzád szól egy reszkető fohász,

Kérlek hallgasd hát meg könnyező imám,

Puha gyolccsal kötözd be vérző lelkemet,

Szívem fájdalmára gyógyírt permetezz.

Uram csak arra, arra kérlek én,

Sors ütötte sebre enyhet hozz felém,

Forraszd egybe, azt mi egykor szétesett,

Áldón terítsd fölém fátyol-lelkedet.

Uram, ha eljött legvégső napom,

Tudom számadással Néked tartozom,

De mégis balga módon arra kérlek én,

Hagyd meg nekem az utolsó reményt.

Uram, ha szólítasz, mert időm letelt,

Szeretteimtől hadd búcsúzzam el,

Távozásom jaj, ne hirtelen legyen,

Veled megbékélve, csendben menjek el."