Hazaértem Dévára a székelyföldi tanévnyitókról. Nagy autóbusszal mentem, melyre minden állomáson új gyermekek, felnőttek ültek fel, szálltak le, hogy puszikat adjanak, kapjanak, hogy a régi és új házaink kacagással, megteljenek, hogy szelíd optimizmussal itt is, ott is kicsinyek iránti testvéri szeretet fakadjon.

 

Kedves Testvérek!

Hazaértem Dévára, a székelyföldi tanévnyitókról. Nagy autóbusszal mentem, melyre minden állomáson új gyermekek, felnőttek ültek fel, szálltak le, hogy puszikat adjanak, kapjanak, hogy a régi és új házaink kacagással, megteljenek, hogy szelíd optimizmussal itt is, ott is kicsinyek iránti testvéri szeretet fakadjon.

A három nap alatt sikerült meglátogatnom a torockói házat, ahol Tamás Márta vezetésével négy munkatárs szeretettel babusgatta a gyerekeket. A torockói táj, az ottani kis házunk szépsége önmagában Isten szép ajándéka.

Szovátán a szokásos nagy nyüzsgés fogadott. Sok-sok aranyos, szép gyerek, rengeteg puszi, és tanévkezdés előtti pihent, frissen lüktető életerő, melyre nagy szeretettel borult rá a mindent aranyfénybe öltöztető őszi napfény, valamint Pál Marika, és munkatársai gondoskodó jósága.

Csíkszeredában sajnos szomorú hír is fogadott. Meghalt Dánél Magdika munkatársunknak az édesapja. Most vasárnap temetik, Isten ölelő karjába ajánljuk ezt az igaz székely embert. Csíkszeredában elhelyeztünk hat szakiskolás fiatalt, ők hosszú évek óta nálunk tanultak Déván, befejezték a szakiskola első két évét, és mivel nálunk nincs tovább, így tanulmányaikat a Csíkszeredai Faipari Líceumban folytatják. Az egyik lányunk sikeres érettségije után bejutott a csíkszeredai Nővérképző főiskolára, most őt is be kellene fogadni a még nem létező csíki otthonunkba.

Tusnád fürdőn szép tanévnyitó szentmise volt a templomban, melyen nemcsak a helybeli diákok, tanárok, vettek részt, hanem a város vezetősége is, élükön a polgármester úrral. Az ünnepség után jó volt egy kávéra leülni az új épületünkben, mely szépen megújult, de még távol van attól, hogy bátran büszkén bejelenthessük, hogy kész van a nagy királyunkról, Szent Lászlóról elnevezett Gyermekvédelmi központ. Minden esetre nekem jó volt az új otthonban megpuszilgatni az első gyermekeket. Imádkozó szeretetben ajánlom ezt a szép, nagy álmot, kérjétek az Élet urát, hogy lépésről, lépésre megszülessen a tusnádi otthonunk.

Megálltam egy imádság erejéig a kászoni házunk előtt, e csodaszép tájban magasodó ékszer lábánál. Itt még egy kapavágást sem tettünk, de nagyon szeretnénk itt ebben a térségben is beindítani az élet szentélyét, a bajban lévő gyermek otthonát. Remélem, hogy lassan itt is elkezdhetjük a munkálatokat.

Kovásznán hangos gyermekzaj fogadott. Sajnos itt megkéstünk az épület átalakításának munkálataival. A ház egyik része még építőtelep, de a jórészt Kovászna megyéből származó, és mostanig Déván tanuló gyermekek nagy örömmel vállalták az átmeneti nehézségeket a Kolozsi házaspárral, akik a házat vezetik. Jó volt összefogott kezekkel körbe állni, és Isten áldását kérni az Apor Vilmosról elnevezett otthonra, melyet december harmadikán szeretnénk ünnepélyesen felszentelni.

A napközi otthonok közül, most csak a születő Balánbányait sikerült meglátogatnom, úgy érzem, hogy a szükség, de a helyiek hozzáállása is segíteni fog abban, hogy itt is megszülessen a kicsinyek iránti szeretet szép műve. Egyelőre, csak egy csoport indul, Györfi Júlia nevelőnővel.

Szárhegyen újra született a napközi mellett a bentlakó otthon, egyelőre a kolostorban fognak lakni, de remélem, hogy az ősz folyamán elkészül a mi kis otthonunknak a tetőtere, és átköltözhetnek a gyerekek oda. Csergő Hajnalka, és kedves férje óriási lendülettel dolgozik. Arra kérlek, hogy imádságos szeretettel kérjétek a szárhegyi szép álmok kibontakozását.

Gyulafehérvárra is elvittem néhány gyereket, és így részese lehettem a lefekvés előtti pizsamában való ugrabugrálásnak. Bőjte Laci kedves feleségével és három saját gyerekével együtt olyan szépen befogadta a családjába a többi gyereket, hogy egy idegen nem tudná szétválasztani őket.

Azzal az érzéssel jöttem haza, hogy a munkatársaim, gyerekeim tudják a feladatukat. A tanévnyitó után szép, nyugodt, kitartó munkával meg kell hódítaniuk az értelmi, lelki csúcsokat, azokat a szellemi magaslatokat, melyek előttük állnak. Még szorongva is jó volt ott állni a gyerekek között, igen szorongva, mert Istenben bízó lelkem nagyon kis helyre össze tud szorul ennyi felelősség alatt. Szeretettel kérlek, imádságos szeretetetekkel kísérjétek, és ha tudjátok, segítsétek a szeretetből igen nehéz munkát vállaló fiataljainkat, munkatársaimat, és a gyermekeket, akik mindennél drágábbak.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

2006. szeptember 17.