Számomra a petrozsényi Jézus Szívének tiszteletére szentelt magyar iskola feltámadása, csoda!

Feltámadás, mert  a több mint száz évvel ezelőtt a ferences nővérek által épített  iskola  megjárta a maga golgotáját. 1948-ban államosították, a meggyalázott szép nagy kápolnájában ateista tanfolyamokat tartottak durva emberek, kigúnyolva mindazt, amire annak idején szentelték az iskolát, kápolnát. Az épület szerkezetét is keresztre feszítették, ajtókat vágtak, falakat döntöttek ki és végül, mint életveszélyes, omladozó romot magára hagyta az állami oktatás az épületet. Az ajtóktól, ablakaitól megfosztott épület tetejéről nemcsak a szél hordta a cserepeket, vittek mindent, ami mozdítható volt.

Közben az itteni magyar oktatás is összeomlott. 1997-ben még volt I-XII osztály, aztán fokozatosan széthullott minden. 2004 tavaszán már csak hat gyerek járt az összevont egy tanerős I-IV iskolába. Látszólag a zsílvölgyi magyar közösség feladta a harcot, a sorozatos nagypéntekek az intézményt is, de az iskola épületét is felmorzsolták.

A helybeli plébános, Varga Rezső, én, a munkatársaim, és sokan mások, tevékenyen benne voltunk az iskola újjászületésében, mégis úgy éljük meg, mint  húsvét hajnalát. Olyan, mint az édesanya, aki gyermeket szül, és mégis ajándékként éli meg gyermekét. A petrozsényi magyar közösség óriási életerővel vette birtokba a közadakozásból újjászült épületet. A tavalyi szerény kezdetek után jelenleg már több mint kétszáz gyermek kopogtatott, zörgetett be az épületbe, és kérte, hogy az óvodába, az I-VIII osztályos iskolába, gyermekvédelmi központunkba fogadjuk be.  Ami igazán reményre ad okot, a 83 kacagó, totyogó kis óvodás, aki anyanyelvén nem csak írni olvasni, de Istennel beszélni, és neki hálátadni is megtanulhat. Újabb bizonyíték, hogy a szórványban csak az önálló intézményeknek van jövője.

Csoda, Jézus átdöfött Szíve él, és dobog!

Ebben az újjászületésben nincs benne a kormányok, pártok támogatása, pénze. Ezt az épületet egyedül a kisemberek hite, összefogása, közadakozása támasztotta fel, töltötte meg élettel. És úgy érzem, hogy ez a szemünk előtt kibontakozó szép csoda, ez az életadó tapasztalat sok-sok embert reménnyel, hittel tölthet el. Nem a világi hatalmasságoktól kell várni ölbetett kézzel a megoldást, hanem Istenben bízó lélekkel össze kell fogni, és hittel ki kell dobni a hálót, az Úr az, aki azt megtölti ajándékaival.

Igen testvéreim! Van föltámadás, újrakezdés! Nem reménytelen a megmaradásunkért vívott harcunk. Hálatelt szívvel köszönöm a zsilvölgyi magyaroknak hogy bizonyították életükkel ezt a hitet. Az élő reményt, a holnapba vetett bizalmat szülő tapasztalatot, mely előtt alázattal meghajolok.

Szeretnénk egy szép ünneppel Istennek és jótevőinknek is megköszönni ezt a dél-erdélyi húsvét hajnalát, és éppen ezért nagy szeretettel meghívtuk Főegyházmegyénk érsekét, Dr. Jakubinyi Györgyöt, hogy ünnepélyes keretek között szeptember 24-én, de. 10 órai kezdettel mutasson be szentmisét, és utána szentelje fel az iskolánkat, a petrozsényi gyermekek otthonát.

Hálaadó ünnepünkre szeretettel hívunk minden jóakaratú embert.

Csaba t.