Gyermekeim kint voltak augusztus 20.-án a Budapesti tűzijátékon. Elmesélték, hogy őket az lepte meg, hogy a vihartól, a veszélyhelyzettől mennyire megváltoztak az emberek. 

 Uram add, hogy hinni tudjunk benned, szeretettel simuljunk ölelő karjaidba. Hallgassuk nyugtató, biztató szavaidat. Te légy a biztonságot adó várunk, fogadj be minket, szoríts magadhoz. Kint félelem, szorongás szorítja marékra szívünket, s riadtan menekülve, pániktól korbácsoltan eltapossuk egymást, s mindazokat az értékeket, melyek emberi méltóságunkat hordozzák.

 Gyermekeim kint voltak augusztus 20-án a Budapesti tűzijátékon. Elmesélték, hogy őket az lepte meg, hogy a vihartól, a veszélyhelyzettől mennyire megváltoztak az emberek. Egyik percben még sétáló, kedélyesen csevegő emberek átalakultak, és mintha kicserélték volna őket. Két fiunk mellett egy ismeretlen lány lábára rádőlt egy fa. A lány fájdalmában sikoltozott, segítséget kért, a fiúk próbálták kiszabadítani a szenvedőt, majd nézték a mellettük pánikhangulatban sodródó tömeget, mely nem csak letaposott sok mindent, hanem magával is vitte az eladásra szánt dolgokat.

Úgy gondolom, hogy normális körülmények között, a félelem eluralkodása előtt, ezren is szöktek volna a fa alatt szenvedő lány segítségére. Biztos vagyok benne, hogy a félelem zavaros vizében mindnyájunkból olyan történelem előtti magatartásformák törnek fel, melyeknek létezéséről nem is hiszünk. Igen, a félelem, a pánik olyan erőket szabadít fel, melynek tombolásában ezer szilánkra törik a testvéri szeretet, az emberi jóság.

Uram Te arra biztatsz, hogy mint a kisgyermek, bizakodó szeretettel bújjunk hozzád, és nyugodjunk meg jóságosan ölelő karjaid között. Az mondod, hogy ahol félelem van ott nem tökéletes a szeretet, ott nem élő a hit. Te gondunkat viseled, és ha merek bízni a gondviselő jóságodban, akkor nem kell tornyokba halmoznom a mannaként szétrohadó anyagi javakat, elharácsolva, felélve nem csak a másokét, de a gyermekeink jövőjét is.

Uram, nyugtass meg, hisz te vagy a történelem Ura. Folyamatosan félrevert zengő harangok mellett fiataljaink nem mernek családot alapítani, gyermeket vállalni, otthont teremteni. Szorongó ember nem fog sikeres vállalkozásba kezdeni, holnapot építeni. Te vagy, aki évmilliárdok óta gondviselő jóságoddal táplálod az élet szent lángját, egyengeted az emberiség botladozó lépteit ezen a Földön. Add, hogy tudjunk hinni, bízni benned, merjünk gyermekek lenni, alázattal hozzád bújni, ártatlan szeretettel egymást átölelni.

Add, hogy népünk elöljárói, tudósai, művészei, politikusai ne csak a veszélyeket, a fájdalmakat lássák, és láttassák velünk, hanem a választ a kérdéseinkre, a megoldást a gondjainkra, a holnapba tovább vezető utat. Segítsd őket, hogy bölcs válaszokat adjanak korunk kihívásaira, és nyugodt léptekkel vezessenek ki a válságból. Hiszem, hogy nem sötét zsákutcába sodródik a világ, s benne az én drága népem, hiszem, hogy van kiút, van tovább, van megoldás, van válasz minden kérdésünkre.

Uram segíts, hogy hitem kis gyertyalángjával tüzeket gyújthassak, békés utat mutathassak a holnapba testvéreimnek.