„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3.16)

 A mennyei Atya nemcsak a Fiát adta ajándékba, hanem a fákat, a virágokat, a növényeket, az állatokat, az embertársainkat is. Mind-mind Isten ajándéka. Jó úgy nézni körülöttünk lévő dolgokra, lényekre, mint Isten szerelmes leveleire, jóságos teremtőnk irántad, irántam való tiszteletére, szeretetének kisebb-nagyobb, játékos, vagy nagyon is komoly megnyilvánulásaira.

Mennyi szépség, csodás ízek, tündöklő színek, kecses formák, dallamok: mind Isten irántunk való szeretetéről beszél. Az embertársad, aki melletted van a bajban, a kedves, aki megfogja a kezed, s magához ölel, mind-mind ajándék, áldás, kegyelem. 

Arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak a világ, a kék ibolya ajándék számunkra, hanem én magam is, Isten ajándéka vagyok, te is, az kell, hogy legyél. Igen, úgy szerette Isten ezt a világot, hogy nemcsak saját Fiát, de tégedet, és engem is megteremtett, hogy ajándékba adjon az embertársainknak, e nagycsaládnak, szép világunknak. Ennél szebb hivatás, küldetés nincs is a Földön, áldások között áldásává válni mindenkinek! Isten áldó simogatása lenni. 

Jézus, „mindennapi kenyere”, ahogy ő maga mondta, az igazi arca, a mennyei Atya ajándékának lenni, akaratát teljesíteni. Isten bennünket a saját képére, hasonlatosságára teremtett, mi is mindannyian Isten ajándékai kell legyünk ezen a Földön. Áldás, ajándék, jó szó, lágy simogatás, foszló belű kenyér testvéreink számára. 

Ne félj, merd vállalni hivatásodat, boldog leszel! 

Szerző: Cs.t. 

Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek.