Sok-sok élménnyel és nagy hálával a szívemben tértem haza Münchenből, hol nagyböjti előadásokat tartottam. Sok-sok mindenről beszámolhatnák, - de én, aki kocsmába soha nem járok,- itt elmentem a csatolt anyagban látható sörházba, és az ottani élményeimről szeretnék egy pár sort írni.
Mikor a helybeli plébános, Merka János atya (11.000 híve van) meghívott a kocsmába, csodálkoztam, de aztán amikor megláttam azt a sok egészséges, jókedvű embert, ahogyan az egyszerű, de finom, tápláló vacsorát elfogyasztják, akkor úgy éreztem, hogy itt nem kell szégyenkeznem azért mert az emberi fajhoz tartozom. Hihetetlen sok férfi és nő ült a hatalmas asztalok körül, mi csak hosszú keresgélés után kaptunk annyi szabad helyet, hogy leülhessünk. Az emberek egy-egy literes nagy korsó sörrel maguk előtt vidáman beszélgettek, kacagtak, szemmel láthatóan jól érezték magukat. Néztem a hatalmas forgatagot, nagyon sokan szép bajor népviseletbe voltak öltözve, mindenki ráérősen, nyugodtan viselkedett, csak az ugyancsak népviseletbe öltözött pincérek a kétkezűkben 10-12 hatalmas kancsóval mozogtak gyorsan, határozottan. Néztem ahogy a jóféle sör mellé futószalagon jött folyamatosan a finomra sült csülök, és ahogyan jól szervezetten, pillanatok alatt kiszolgálták a jóétvágyú vendégeknek a mosolygó pincérek. A sör mellé megkóstoltam a ropogós sósperecet, melynél finomabbat talán sehol sem ettem.
Természetes, hogy a beszélgetés Bajorországra terelődött. Németország e szövetségi országa, melynek önálló parlamentje is van, területileg és népességben is akkora mint Magyarország. A főváros München (kis szerzetes a jelentése, magyarúl) egy nagyváros, melyet a földig bombáztak a második világháborúba, a templomokat, a műemlékeket sem kímélték, minden elpusztult az elveszett szörnyű világégésben. És ezek az emberek itt mindent újra építettek, csökönyösen ragaszkodtak ahhoz, hogy minden olyan legyen amilyen volt. A kőből kifaragott épületeket is igényesen szépen felújították. Ennek a városnak sikerült, a halottakat eltemetni, a bűnöket elsiratni, és Isten akarata szerint szépen megújulni talpra állni. Keresztény értékek mellett elkötelezett pártok vezetik a közéletet a háború óta. Ebben a városban bárhova is néztem minden olajozottan működik, a metró, a tömegközlekedés, a kereskedelem, minden. Hatalmas szabadidő központok, parkok, tavak vannak a városban, olyanok, melyben órákig sétálhat biztonságosan az ember. Kérdésemre, hogy milyen a közbiztonság, az emberek mosolyogva válaszolták, hogy biztonságban érzik magukat e Budapest méretű nagyvárosban. Nyitott szemmel jártam, és őszintén elmondhatom, hogy bármerre mentünk, csak szépen fejlődött, erős, vidám embereket láttam, olyanokat akik az öltözködésben, viselkedésben nem feltűnőséget keresik, hanem a szabadságot, és a praktikus kényelmet. Elmondták, hogy a BMW és az Audi cég a tavaly összesen 15 milliárd euró profitot hozott, úgy hogy még prémiumot is tudtak adni az alkalmazottaknak. Folyamatosan több pénzt termel ez a szorgalmas ország, mind amennyit elkölt, hisz Németország leggazdagabb régiójaként nagyonsok segélyt ad a többi elmaradottabb országrészeknek. Nem csoda, hogy mindenhonnan, a Kárpátmedencéből is a jól képzett, dolgozni akaró fiatalok ide áramlanak.
Ültem a kocsmába és arra gondoltam, hogy lám - lám nem utópia, talpra lehet állni bármilyen nagy pofon után is, lehet keményen dolgozni, minden munkát becsülettel, eredményesen elvégezni, és tisztességes jókedvvel ha kell minden este egy jó sör mellett a barátokkal elbeszélgetni. Lehet vidáman, lendületesen, céltudatosan élni, és építkezni. És mindezt úgy, hogy a több ezer emberből senki nem lődörög és nem hányja össze részegen a WC-t (oda is bementem, hogy körülnézzek).
Néztem a vidám hullámzó, morajló tömeget és észrevétlenül Istenhez emelkedett a lelkem. Imádkozom, hogy ne nyafogással, siránkozással teljenek el a napjaink itt a Kárpátmedencében, ne másokat okolva azt keressük, hogy hol és mit nem tudunk megoldani, elvégezni. Azt kértem az Istentől, hogy ne üveges szemmel nézzük egymásután a televízió adásokat, hanem merjük bizalommal, becsülettel megfogni egymás kezét és a munkát, merjük álmainkat szépen, nyugodtan tervekbe önteni és azokat egymás után szerre, kitartó erőfeszítéssel megvalósítani. Igen az lenne a jó, ha a kocsmáinkban úgy tudnánk egy korsó sör mellett elbeszélgetni vidáman, hogy a plébánosunk merje a vendégeit bátran leültetni mellénk, hogy Isten ajándékba adta szőlőbor, búzasör ne kárunkra, hanem jókedvű, örömteli együttlétünket szolgálja.
Az összefogásban, a becsületesen megtervezett és elvégzett munkában őszinte hittel,
Csaba t.
