Felnőtt fiatalokkal beszéltem, akik az igazságosságot életükben csorbulni látták, és mérhetetlen haraggal törtek egymásra. Megszólás, rágalom, kérlelhetetlen hideg gyűlölet, bármi, ami árt, és pusztít. Rajzoltam egy koncentrikus körökből álló céltáblát, és arra kértem, hogy a kör közepéről kiindulva írják be azokat az értékeket, amelyeket nagyon fontosnak tartanak. Szomorúan láttam, hogy valós értékek közül: igazság, becsület, nemzet, haza, egyház, liberalizmus, demokrácia, megbízhatóság stb., egyszerűen hiányzik a gyógyító krisztusi szeretet. Az a szeretet, amely lehajol a terrorista Saulhoz, és párbeszédet kezd vele, amely hiszi, hogy a vélt igazától elvakult ember szeméről lehullhat a fátyol, és megláthatja a végső igazságot, amelyben testvérek leszünk.

Úgy gondolom, hogy minél inkább megkopik, elsekélyesedik a szeretet Istenébe vetett hitünk, annál inkább itt a földön akarunk valami istenpótlót keresni. Elkezdünk isteníteni valakit, akárkit, vagy valamit, akármit, mert Isten nélkül nem élhetünk. Ez a valaki lehet nagyon értékes ügyes ember is, aki nem él vissza a ráaggatott jelzőkkel, de lehet, hogy vélt hatalmától megittasodva, zsarnok lesz, és visszaél a bizalommal, tisztelettel, szeretettel, amely körülveszi. Sajnos sokan közönséges elvetemült eszméket is elkezdhetnek isteníteni, gondoljunk csak a fasizmusra, más népek érdekeit lábbal tipró nacionalizmusra, vagy az oly sokat hangoztatott de soha meg nem valósított igazságosságra, melyet sokszor állítottunk a szeretet parancsa elé.

Az ember egy marék por, melybe Isten belelehelte életadó Szentlelkét. Ha alázattal hallgat a Lélek szavára, akkor hegyeket mozgató erők szabadulnak fel az emberben, életadó források fakadnak belőle, melyeknek élő vize a Szentlélek munkája. Isten a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők, általunk termi gyümölcsét az Isten. Velünk, megtért Saulokkal akarja megíratni a világunkat megszentelő, jobbá tévő szeretet-himnuszt. Tudnunk kell magunkról és egymásról is, hogy szeretetből született, ajándéknak szánt, életadó áldások vagyunk. Az Úr Isten, a végtelen szeretet – sugárzó szeretetének fénye vízcseppnyi létünkön felragyog – magasan felettünk áll, és e földön csak alázatos, élő hitünk karjaival ölelhetjük át, ennyi a miénk.

Sajnos a személyes gonoszról, az ördögről való egészséges keresztény tanítás is nagyon sok emberből hiányzik. Így embertársainkban keressük a megtestesült gonoszat, és amikor megtalálni véljük, akkor hihetetlen erőkkel tudunk egymásra rohanni.

Élő hitünk megvéd attól is, hogy egymást megtestesült gonosznak lássuk. Minden ember törekszik a jóra, tipegve, topogva a fény felé halad. Sokszor beszéltem egymással kérlelhetetlen haragban álló, gyűlölettől elvakult emberekkel külön-külön is. Soha nem találkoztam még a haragtól eltorzult emberben sem olyannal, aki ne akart volna jót, szépet. Lelkünk mélyén mindannyian a fény felé hajlunk, de a tudatlanság miatt, vagy az indulatoktól elvakultan nagyon könnyen átengedjük a gonosznak kezünket, nyelvünket, és akkor nemcsak környezetünknek ártunk, hanem önmagunkban végezzük a legszörnyűbb pusztítást. Két autó nem tud úgy összeütközni, hogy mind a kettő ne sérülne meg.

A gonosznak nincs se keze, se nyelve, ezért nem tud nekünk ártani. Ha viszont átengeded neki önmagad, akkor a te kezeddel, a te száddal, a te cselekedeteiddel szörnyű pusztítást képes végrehajtani. Te hiába szolgálod őt a gyűlölet, a harag mezején, mert soha nem fizet. Boldog soha nem leszel. A gonosz kiröhög téged, mert élvezi a pusztítást, amelyet Isten gyermekei egymásban okoznak.

Uram add, hogy élő hittel elfogadjam a te szent tanításodat. Segíts, hogy bizakodó lélekkel hallgassak rád. Védj meg a gonosztól, aki mint ordító oroszlán keresi, hogy kit nyeljen el. Segíts életünk legfőbb értékévé tenni a szeretet parancsát, s így el tudjuk hinni azt, hogy mint jó magból, a szeretetből ki tud bontakozni az a világ, mely otthona lehet mindnyájunknak.

Szeretettel, Csaba t.

Déva, 2007 július 7