Olyan jó látni Uram, hogy te nem engeded el az elesett ember kezét. Jóságosan lehajolsz a csüggedt, önmagát lenéző, leértékelő emberhez, barátságodba fogadod, és meghívod, hogy társad legyen, az emberek halászává teszed. Apró léptekkel elindul melletted Péter. Csetlik-botlik, de Te nem vonod meg bizalmadat tőle. Így felnő oda, hogy Jeruzsálem egyik legforgalmasabb kapujánál a kolduló nyomorékhoz így mer szólni: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” (ApCsel 3.6)

 Uram, szeretettel odaülök melléd, és hallgatom a életet adó hegyi beszédedet. Itt van Péter is, aki szomorú, csüggedt. Egész éjjel halászott, nem fogott semmit. Magába roskadt. Anyósa lázas beteg. Gondok nyomasztják ezt az embert. Te megszólítod, megkéred, hogy kis ladikján vigyen be a tóra. Nagy szavak nélkül, csendesen, a megélhetése miatt aggódó ember hálóját megtöltöd hallal. Nagylelkű ajándék, csoda! Péter térdre borul előtted, és arra kér, hogy távozz tőle, mert ő, a bűnös ember, úgy érzi, hogy nem érdemli meg a Te szeretetedet.

Olyan jó látni Uram, hogy te nem engeded el az elesett ember kezét. Jóságosan lehajolsz a csüggedt, önmagát lenéző, leértékelő emberhez, barátságodba fogadod, és meghívod, hogy társad legyen, az emberek halászává teszed. Apró léptekkel elindul melletted Péter. Csetlik-botlik, de Te nem vonod meg bizalmadat tőle. Így felnő oda, hogy Jeruzsálem egyik legforgalmasabb kapujánál a kolduló nyomorékhoz így mer szólni: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” (ApCsel 3.6). A bénán született ember Péter szavára ugyanúgy meggyógyul, mint ahogy Jézus szavára meggyógyultak a betegek. A templom Ékes-kapujánál alamizsnáért könyörgő koldus föláll és elindul, hogy éljen, szeressen, hirdesse Isten gyógyító felemelő jóságát.

 Döbbenetes! Uram a belőled áradó életerő, szeretet, jóság meggyógyította, felszabadította Pétert a szeretetre, arra, hogy a te nevedben hegyeket mozgató erővel, jósággal tovább építse a te országodat.

 Saját képedre teremtettél engem is Uram. Milyen jó lenne, ha körülöttem élő emberek béklyóit, szárnyalásukat visszafogó kötelékeit nem meghúznám, szorosabbra kötném szavaimmal, ítéleteimmel, hanem jóságosan feloldanám bizalmammal, életadó szeretetemmel felszabadítanám a szárnyalásra, az életre.

 Uram add, hogy források fakadjanak körülöttem, ablakok, ajtók nyíljanak, hogy az emberek visszanyerjék bizalmukat, életerejüket, tettvágyukat, hogy életre keljen bennük is a Te hegyeket mozgató jóságod, szereteted. Te senkit nem arra teremtettél, hogy üres hálóval magába roskadjon, saját bűneitől megijedve visszahúzódjon a világtól, félve magába zárkózzon. Oly sok depressziós, önmagából, és a világból kiábrándult ember van ezen a földön.

 Tragédia, hogy nagyon sokan az önpusztításba menekülnek, pusztulásra ítélik önmagukat. Az ősz folyamán nagyon sok olyan gyereket hoztak hozzánk, akiknek a szüleik önkezükkel vetettek véget az életüknek.

 Uram gyengeségemben hozzád kiáltok: segíts, hogy segíthessek.