"Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." (Máté 9:37-38)
Ezekben a napokban arról hallhatunk a szentmise olvasmányaiban, hogy a mi urunk Jézus Krisztus hogyan szólítja meg a tanítványokat, az apostolokat, hogyan bátorítja, buzdítja őket a jóra, a szeretetre, és hogyan állítja őket a szeretet útjára, küldi bizalommal, hogy legyenek irgalmas jósággal a bajban lévő emberek segítségére.
A téli vakációban együtt voltam közel száz gyerekkel, olyan gyerekekkel, akiket az ünnepek alatt senki nem látogatott meg a rokonok közül. Nagyon szomorú, hogy ezen gyerekek legtöbbjének apjuk, anyjuk, nagyszüleik vannak és mégis ott csüngnek a mi nyakunkban szeretetre éhesen, miközben az ők vérszerinti rokonaik mind partra vetett halak, bambán tátognak valahol. Annyira szükséges lenne, hogy valaki szeretettel, jósággal figyelmeztesse, tanítsa, nevelje ezeket a sodródó szülőket, embereket mert tudom, hogy ők is szenvednek és ez így nem jó senkinek. Ennyi emberhez értő, jól képzett szakember (pedagógus, pszichológus, szociális munkás, teológiát végző világi szakember, stb.) soha nem volt itt a Kárpát-medencében, de talán ennyi magányos, sodródó ember sem kereste a helyét városainkban, falvainkban. Milyen jó lenne ha a kirakós puzzle darabjai egymásra találnának, hisz a fiatalok azért tanulnak, hogy feladatukhoz felnőve munkájuk legyen, a bajba került embereknek meg oly nagy szükségük lenne biztatásra, bátorításra, lelkesítő, jó tanácsokra, segítségre.
Társadalmunkban nagyon sok olyan ember van, kit felkészültsége alkalmassá tesz arra, hogy "emberek halásza" legyen. A gond az, hogy nagyon sokan várnak arra, hogy a munka legyen kellőképpen megszervezve és hogy legyen erre is sok pénz! Lehet várni jobb időkre, de szerintem mindig "most" van a munkára a legjobb idő! Az elmúlt években két dolgot tanultam meg:
1. Megtanultam, hogy a jó Isten nagy szervező. Ő indít ma is embereket az irgalmasság testi, lelki cselekedeteire. Merjünk hallgatni rá! Szerintem nem kell várni a hatalmas, jól szervezett intézmény hálózatokra, hogy majd azok világos, írásos utasításokkal vezessenek a szeretet útján, hanem hallgassunk a saját lelkiismeretünkre és induljunk el magunktól. Mindenki ott ahol él, szeretettel, jósággal hajoljon le a kereső, kopogtató, segítséget kérő emberekhez, családokhoz. Ezeken a széthullott, sodródó embereken, családokon sokszor egy - egy jó szó, tanács is sokat segít. Persze, hogy van egy előírt, hivatalos táncrend, nekem azzal semmi bajom, jó ha Hunyadi János a maga reguláris seregével felvonul, én egyszerűen azt szeretném mondani, hogy a győzelemhez szükség van az egyszerű népfelkelőkre is, kik Istenre figyelő lelkesedéssel teszik mit tenniük kell! Lelkiismeretedre hallgatva merj segíteni a szomszédodban, a te utcádban élő embereken, merj bemenni a falu végén lakó szegényhez és figyelmesen ülj le az aszta ához. Vezetni fog az Isten, a szeretet találékony, te gyógyír lehetsz testvéred számára, áldás, melyre szükség van. Sokszor eszembe jut, az evangéliumi fiatal példája, kinek a három kenyerét és öt halát megszaporította Krisztus!
2. Aztán azt is megtapasztaltam, hogy ha egy bajban lévő ember kér Istenem nevében segítséget és ha én bátran, alázattal Teremtőm nevében segítek, akkor Istenem egészen biztos, hogy nem hagy cserbe, nem marad adós, hanem az ő csodálatos, gondviselő jóságával a munkánkat nagylelkűen megfizeti. Higgyétek el, Ő aki egyetlen pohár vizet is számon tart, nem szeret adós lenni. Egészen biztos, hogy nagylelkűségben még soha senkinek nem sikerült felülmúlni gondviselő Istenünket, és ezért biztatom a jól képzett szakembereket, hogy merjenek a bajban lévő emberek segítségére sietni, mert egészen biztos, ha utólagos finanszírozással is, de Isten a számlát nagyvonalúan ki fogja egyenlíteni. Amilyen mértékkel merünk mérni másoknak, Isten ugyanolyan mértékkel fog nekünk mindent viszonozni.
Az aratnivaló sok, a munkás kevés, kisebb testvéri szeretettel biztatlak, bátorítlak most az élő, cselekvő hit évében, hogy merj Krisztus szeretetével a bajban lévő testvéred, a szegények felé fordulni, és Szent Péterrel jósággal szólni a rászorultakhoz: „Aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus nevében kelj föl és járj…” (ApCsel 3,6) –
Szeretettel,
Csaba t.
Déva, 2013. január 14.
