Itt a tavasz és a drága kamaszaink kezdenek lendületbe jönni... Többen is kérdezik, hogy mi a teendőnk ilyenkor?!

Kedves Kollégák!!

Itt a tavasz és a drága kamaszaink kezdenek lendületbe jönni... Többen is kérdezik, hogy mi a teendőnk ilyenkor?!

Tudjátok, mi csak azt adhatjuk a fiataljainknak, amit ők és a szüleik kérnek tőlünk. Alázattal, szeretettel akárcsak az orvosok, azt kell adjuk amit ők írásban kérnek tőletek. Egy fogorvos nem nyomja le a székben akarata ellenére a beteget, még ha szemmel láthatóan szenved is az illető. A beteg ha kéri és ha együtt működik az orvosával, akkor szívesen segít, de erőszakkal, csellel, fortéllyal nem avatkozik be senkinek az életébe.

Sokszor azt látjuk, hogy a fiatal saját magának az ő át nem gondolt, felületes döntésével rosszat tesz! Ilyenkor mi, mint idősebb, bölcsebb emberek szenvedünk, fáj az, hogy akár a hosszú évek nevelő, oktatói munkája kárba mehet, de mindez nem jogosít fel, hogy erővel, manipulációval a gyereket más döntésre kényszerítsük... A mi dolgunk informálni a gyereket, alázattal, jósággal elmondani, hogy döntésének milyen következményei lehetnek. Kérhetjük, hogy Isten színe előtt gondolja még egyszer hosszan elhatározását. Próbálhatjuk lelkesíteni, bátorítani, segíteni a jó döntés meghozatalában, de végső soron ők döntenek, a mi dolgunk szeretni őket töretlenül. Merjünk ezen az úton járni, Mesterünk is ezt tette, és ezáltal felragyoghat a mi arcunkon is Krisztus Urunk szép vonása, aki még a kereszten is tudott bízni a testvéreiben. Lelkünk mélyén nem tudhatjuk, hogy egy - egy fiatalt Isten mire indít, nekünk vélelmeznünk kell, hogy mindenki a lelkiismeretére hallgatva hozza meg a legjobb tudása szerint a döntését. Természetesen, ha úgy érezzük, hogy az ő útja nem a mi utunk, akkor mi is a lelkiismeretünkre kell hallgatnunk, és ilyenkor elválik a mi utunk a ránk bízott fiatal útjától, de mindez nem jogosít fel arra, hogy egyetlen percre is az iránta táplált szeretetünk, jóakaratunk kihunyjon.

Szeretettel,

Csaba t