Sokan kérdezik, hogy hogy mit várok el a munkatársaimtól, hogy hogyan látom a Szent Ferenc alapítvány jövőjét? E néhány gondolat, talán megsejteti, hogy mit szeretnék, milyen irányba szeretném a nagycsaládunkat vezetni!!

Alapítványunk a kezdet kezdetétől az élet szolgálatában áll. Célunk nem csupán a bajban lévő gyermekek védelme, hanem a családjaink, a nemzetünk védelme is, maga a föld, a földi lét szolgálata melyet Istenünk drága, szép ajándékának tartunk. Ezt a munkát mi nem itt vagy ott szeretnénk végezni, hanem mindenütt a föld színén! Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokszor mi magunk, de a környezetünk, világunk is darabokra hullva kaotikusan sodródik. Megvagyok győződve, hiszem és vallom, hogy Isten jó világot teremtett, e hatalmas kirakós puzzle minden egyes darabja megvan és ezek a csonkok, darabok egymásba találva értelmet lelhetnek. Munkánk, feladatunk alázatos, bölcs odafigyeléssel mindennek megtalálni a helyét, hogy így egymást kiegészítve, együtt egy új világ hordozói lehessünk. Sejtjeink, szerveink együtt, jósággal egymásra hangolva, az értelem, a fény hordozói, belőlük, általuk otthonra lel a személyiségünk, az énünk, s így sokkal többek leszünk mind a részek összege. Ugyanúgy hiszem, hogy e nagyvilágban egymás a találva együtt okosabbak, többek, boldogabbak lehetünk, eredményesebben oldhatjuk meg gondjainkat. Egy szétesett katedrális kövei darabokra hullva törmelék, de szépen, rendezetten egymásba építve Istennek és az embernek otthona!!

Ha van egy síró gyermek ki azért sír mert nincs ki ölbe vegye, akkor  valahol csak van egy felnőtt kinek a lét fáj, mert nincs kit szeretettel karjai közé zárjon, és egészen biztos, hogy van valahol egy üres ház, épület mely arra vár, hogy poros csendjét gyermekek zsivaja verje fel. Igen, vannak gyermekek, fiatalok, kik égő kíváncsiságtól űzve felemelnek minden fedőt és kihúznak minden fiókot mert keresnek, jobbra, szebbre, többre éhesek, és vannak bölcs tanárok, nevelők kik létük értelmét a válaszok adásában lelik, kik boldogan tanítanak, oktatnak, nevelnek, kik arra várnak, hogy nagylelkűen adhassanak, csodálatos új vizekre vezethessék az ébredő, kereső fiatalt. Aztán vannak emberek, kik társra vágynak feladataik végzésénél, jó becsületes munkás kezekre, és vannak tipegő, topogó, helyüket kereső fiatalok, kik munkát, kenyeret keresnek, álmot, melyet ők tovább álmodhatnának. Jól feltarisznyált világunkban hiszem, hogy e hatalmas puzzle-nek, a boldog aranykornak, Isten Országának minden darabja megvan, csak türelmesen a darabokat fel kell ismerni, össze kell rakni!!

Az évek alatt azt is megértettem, hogy nem egy központi magból épül fel az új világ, hanem a puzzle rakók bár figyelnek egymásra, mégis sokszor egymástól függetlenül, mindenki ott ahol van, bátran kell, hogy lelkiismeretére hallgatva építse, szépítse világunkat. Ezért itt, a Szent Ferenc Alapítványnál nem én akarok fontoskodni és nem is én akarom osztani az észt és a pénzt, folyamatosan ellenőrizni, büntetni az alkalmazottakat, hanem ferences alázattal a kollégáimat szeretném felszabadítani a szeretetre, a jóságra, hogy ők szépen, önállóan építsék Isten országát. Egyetlen dolgot tudunk tenni, ugyanazt mind Jézus Krisztus, bízni a mennyei Atya teremtette emberben és a szeretet világformáló erejében. Hinni abban, hogy sokkal nagyobb kaland, öröm a cselekvő szeretet útján alkotni, teremteni, szolgálni társainkat vagy az elesett kicsinyeket, mind bármi egyéb. Hinni azt, hogyha az ember megtapasztalja az alkotó, cselekvő jóság adta örömöt, akkor soha nem fogja azt elcserélni más önző, bűnös örömökre. Én nem egy nagy központi intézetet szeretnék sok engedelmes nevelővel, bólogató bábokkal, hanem azt szeretném, hogy Istengyermeki méltóságukban kiteljesedve, mindenki a benne lévő értékeket szabadon, két kézzel szórva ossza testvéreinek. Azt szeretném, hogy az ember felszabadulva a félelem, a kishitűség láncaitól, Istenben bízó lélekkel, kreatívan a környezetében lévő értékekből válaszokat keressen és adjon korunk kérdéseire. Azért imádkozom, hogy kollégáim önállóan, a segítséget kérő, a bajban lévő gyerekek, családok számára utat tudjanak mutatni, a környezetükben élő emberekkel összefogva, világunk ráncait el tudják simítani!! Hiszem, hogy az ember képes Isten munkatársa lenni!! Hiszem, hogy az embernek jó és meg is éri Istennek társa lenni e világ tovább teremtésében. Maximilian Kolbe szerint az a szent, aki szentté teszi környezetét. Mi más lehetne a célom mind az, hogy akik társaim lettek azokat felszabadítsam a kishitű félelem láncaiból és segítsem, hogy testvéreik javára ott ahol élnek szentek legyenek, és így világunk kérdéseire ők maguk, szorgalmas munkájuk legyenek a megnyugtató, boldogító válasz!!

Sok szeretettel,

Csaba t.

2013 február 5.