Kedves németországi sváb vendéglátóink meghívtak egy nagyon előkelő  vendéglőbe és azt mondták, hogy nekem kötelező megkóstolnom ebédre  az ők nemzeti eledelüket.

Izgatottan vártam a fejleményeket és örömmel láttam, hogy a kedves pincér egy tál nagyon is jól ismert túros nokedlit hoz ki. Odahaza Székelyföldön ahol nagyon sok családnak volt juha, biza nagyszüleim is gyakran készítettek ilyen egyszerű, finom, tápláló ételt. Sajnos, a mi szegény de rongyrázó világunkkal nagyon elment a ló, felénk ha egy kedves vendéget én csak egy tál túros galuskával fogadnék, mindenki megbotránkozna. Sokfelé jártam, és azt tapasztaltam, hogy a gazdag országok lakói tudnak egyszerűen élni. Félelmetes ma egy lakodalomra, egy ünnepségre elmenni, az a mérhetetlen pazarlás, rongyrázás ami mindenütt látható, elgondolkoztató. Persze tudom, hogy sokkal könnyebb a mindenkori hatalmat szidni, kritizálni, mind egyszerű lisztből, kis túróból finom, laktató ebédet készíteni.

A reformot eredményesebben végezhetnénk, ha azt magunkon kezdenénk. Ha egy kenyeret te magad sütsz, akkor az felébe kerül, mintha azt az üzletből vennénk! Milyen sok munkanélküli van, - tudom, mert nagyon sok család a gyermekét hozzánk hozza -  de milyen kevés kemencét lehet látni, pedig azt akár a földeken száradó kukorica kóróval is fel lehetne fűteni!!

Szeretettel,

Csaba t.