Levél a Családomnak!

Kedves gyermekek, kedves barátaim! Az én hitem alapja: az élő, személyes Isten, akinek legszebb tulajdonsága az önzetlen jóság és a jókedvű ajándékosztó szeretet! Hiszem, hogy minden jó, ami a kezéből kikerül, az, mert ő selejtet nem teremt! Hiszem, hogy minden ember a végtelen teremtő Jóság csodája, remekműve. Mindannyian, te magad is csoda vagy egy marék porban, a megtestesült szépség, igazság és jóság.

Természetesen nekem szegezitek a kérdést: Akkor mitől a sok bűn, a szenvedés ezen a földön?

Anyánk, az Egyház, Jézus Krisztus tanítása alapján beszél a szabad akarattal rendelkező személyes gonoszról, az ördögről. Sajnos, a ma embere hajlamos megfeledkezni róla.

Életem során sokszor megtapasztaltam a gonosz lélek jelenlétét. A mindennapok egy-egy lépéséért, a befogadott gyermekért, a sodródó lélekért sokszor szembe kellett mennem a gonosszal. Szomorúan tapasztaltam, hogy igazat mondott a mi Urunk, amikor így figyelmeztetett: „vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.” (1Pét 5.8) Egyházunk nem dualista, számunkra nincs egy jó és egy rossz végtelen erő a földön. Mi keresztények Szent Pállal valljuk: „Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2.9-11). A gonosz hatalmas, de ő is csak szabad akaratú teremtménye az Istennek, akárcsak mi emberek. Az ördög szabadon és örökre döntött a rossz mellett. Nagyon gonosz, nem ismer irgalmat, s ha gyengék vagyunk, nem csak a földi létünket nyomorítja meg, de képes örök kárhozatra is ragadni minket.

A gonosz mindnyájunkat szeretne lesodorni a szeretet útjáról, és arra szeretne rávenni, hogy mi magunk is a bűnben szövetségesei legyünk. A gonosznak nincs keze, nyelve, ő azt szeretné, hogy mi magunk legyünk az ő végtagjai, gyilkos eszközei. Sajnos sokan engednek a gonosznak és bűnöket követnek el, fájdalmat okoznak másoknak önzésükkel, alattomos szavaikkal, tetteikkel. Nagyon nehéz ilyenkor megérteni, hogy mások bűne nem jogosít fel arra, hogy mi magunk is bűnöket kövessünk el. A Sátán nem csupán kísértéssel, hanem mások dühös acsarkodásával, gonosz beszédével, rossz példájával is szeretne bennünket is megfertőzni, magáévá tenni.

Persze, ha nem sikerül a gonosznak a lelkünkben megszállnia, a maga eszközévé tenni bennünket, akkor legalább azt szeretné elérni, hogy torpanjunk meg, adjuk fel a harcot, hogy rezignáltan magunkba roskadva hagyjuk, hogy sodorjon az ár.

Nagycsütörtökön új parancsot adott az Úr: a szeretet parancsát. A gonosz sokszor hegyeket mozgat körülöttünk, és ilyenkor kicsinységünkből fakadó félelmünkben, gyámoltalanságunkban mennyei Atyánk kezébe kell kapaszkodnunk, akárcsak a mesterünk, Krisztus. Az ő emberek iránti, de az Atya iránti bizalma sem ingott meg a kereszten sem: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23.34) – mondja a kereszten Jézus, majd, vérbe fagyva, utolsó leheletével – „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23.46). Jézus kitartott a szeretet útján, más út nem adatott számunkra sem.

Nincs hatalma a gonosznak felettünk, a bűn legyőzhető. Az igazi szabadság az, hogy szerethetünk, s e szabadságunkat soha senki nem veheti el, ezt csak mi adhatjuk oda szabad akaratú döntésünkkel. Igen, szabadok vagyunk, ha szívünket nem rántja görcsbe a gyűlölet, a bűnös indulat. Jézus követője, Maximilián Kolbe a II. világháború poklában, a német haláltáborban is szabad volt, mert tudatosan döntött a szeretet mellett. Talán ismerős története. E ferences szerzetes papot, mint oly sok lengyel honfitársát, a német megszállás alatt munkatáborba viszik. Néhány rab megszökik. A kegyetlen indulat az őröket arra vette rá, hogy minden tizedik rabot éhhalálra ítéljenek. Egy hatgyermekes lengyel férfit ragadtak ki a sorból. Ez az ember gyermekei, családja nevében kegyelemért könyörög. A háború poklában eltorzult tiszt nem irgalmaz. És ekkor az atya felkínálja a férfi életéért cserébe a saját életét. Döbbenetes! A tiszt megengedi, hogy szeretetből vállalja az éhhalált a szerzetes. „Senki sem szeret jobban – mondja Jézus Krisztus –, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15.13). II. János Pál pápa szentté avatta Maximilián Kolbét. A szentté avatás szentmiséjén ott volt a hatgyermekes lengyel édesapa. Örök példakép, még a földi pokolban is szabadok vagyunk, ha a szeretet mellett döntünk. Bármi is történik körülöttünk, nekünk nem szabad letérnünk a szeretet útjáról. Tudnunk kell: a bűn zsoldja a halál.

A gonosz folyamatosan támad, eleven tűz, mely elpusztíthat, de – a szentírás szerint – a gonosz elleni kitartó harcunkban úgy tisztulhatunk meg, mint az arany az olvasztókemence tüzében. Gyengeségünk megtapasztalása alázatra, szerénységre késztethet bennünket, arra, hogy Isten kezébe kapaszkodjunk. A bűn sötétség: a szeretet fényének a hiánya. Nekem nem küzdeni kell a bűnnel, a sötétet nem lehet felaprítani és kilapátolni a világból, hanem fényt kell gyújtani. Szeretni mindig lehet, a jóság melletti döntést nem vehetik el tőled, azt csak te adhatod akarattal oda. Családjainkat, vagy népünk nagy családját csak az imádságos szeretet, a jóságból fakadó testvéri cselekedetek menthetik meg.

Egy személyes jó tanács: Én mindig, ha nagyon közelinek éreztem a gonosz jelenlétét, mind mentőövbe kapaszkodtam a szeretet apró, mindennapi cselekedeteibe. Mindig kell szeretni, de ha a gonosz jelenléte, örvénylő sodró ereje körülvesz, akkor a szeretet cselekedeteibe kell menekülni. A jótettek karjai között biztonságot találhatunk. Minél jobban tombol a bűn körülöttünk, annál tudatosabban, alázatosabban, önzetlenebbül kell tenni a jót.

Ne félj, összedőlhet körülötted a világ, te szeress, és élni fogsz, a legnagyobb vihar után is kisüt az áldott nap. Tudnod kell: az igazságot, az életet meg lehet ölni, de harmadnapon, diadalmasan feltámad.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t