Mivel életem forrása, és legszebb, legboldogabb percei a Veled való találkozásokból, mindennapi imáimból fakadnak, ezért – hogy szeretteimnek utat mutassak – engedélyeddel néhány imámat leírom, és közzé teszem honlapunkon. Hosszú vívódás után, barátaim tanácsára teszem ezt, nem azért, mert ki akarnám fecsegni titkainkat, hanem azért, mert hiszem, hogy Te mindnyájunkkal szeretnél élő személyes kapcsolatot kialakítani. Lelkünk mélyén ott élsz, kedves, kopogtató hozzánk szóló Végtelen.

Kedves Jézus!

A szívemben a fény, a boldogság, az öröm a veled való találkozásokból fakad. Te vagy az áldott szőlőtő, én, a vessző, csodálattal hajlok meg előtted, mert nekünk adod a szőlőtő termését, a Veled való együttműködés örömteli szőlőfürtjét. A bennem és körülöttem kibontakozó érték a te dicsőséged, Uram, a fürtökben a nektár belőled fakad.

 Szívemben irántad óriási hála és ragaszkodás van. Évtizedek óta bontakozó kapcsolatunk számomra az élet. Minden jónak a forrása, te szólítottál meg, te fogtad meg a kezemet és vezetsz lépésről lépésre. Milyen sokszor bátorítottál meg-meg torpanó utamon, nyugtattattál erőmet meghaladó feladatok előtt, csitítottad feltörő indulataimat, kósza vágyaimat.

 Nagyon sokan csak a kapcsolatunkból, talán kellő alázattal mondhatom – szerelmünkből – fakadt gyümölcsöket, a gyermekeket, a házakat, intézményeket látják, pedig a mindennél értékesebb kincs, a forrás Te vagy.

 Igen, minden, ami érték bennem és körülöttem, belőled fakad. Belőled, aki a tenyeredbe írtad a nevemet. Jó veled lenni, végtelen jóságodat, vidám teremtő szeretetedet, azt a hatalmas, szelíd erőt érezni, mellyel fogod a kezem, és vezetsz türelmesen. Félénk megtorpanásaimat, kicsinyhitű bizonytalanságaimat, de még bűnös elhajlásaimat is a tékozló fiú apjának szelíd jóságával tűröd, abban a biztos tudatban, hogy úgy is visszajövök, Hova is mehetnék, hisz az őrök élet igéi nálad vannak.

 Uram szeretem a gyermekeket, akiket nekem adtál, a testvéreket, akikkel életem útjait járom, és ha egyetlen dolgot tehetnék értük, szelíden, nagy-nagy alázattal kézen fognám őket és elvezetném hozzád. Szívem minden melegével bemutatnálak, s arra biztatnám, hogy ők is szóljanak hozzád, beszéljenek veled. Elmondanám, hogy Te teremtetted szívünket, értelmünket, fülünket és szánkat, Te vagy az, aki az ajtónkban állsz és zörgetsz, ne féljenek tőled, nyíljanak meg előtted. Majd csendesen elmennék, hogy ne zavarjam bontakozó barátságotokat.

 Mivel életem forrása, és legszebb, legboldogabb percei a Veled való találkozásokból, mindennapi imáimból fakadnak, ezért – hogy szeretteimnek utat mutassak – engedélyeddel néhány imámat leírom, és közzé teszem honlapunkon. Hosszú vívódás után, barátaim tanácsára teszem ezt, nem azért, mert ki akarnám fecsegni titkainkat, hanem azért, mert hiszem, hogy Te mindnyájunkkal szeretnél élő személyes kapcsolatot kialakítani. Lelkünk mélyén ott élsz, kedves, kopogtató hozzánk szóló Végtelen.

 „Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. […] Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,18-23)  

Köszönöm Uram, hogy ilyen egyszerű, hogy ilyen közel van az ég a földhöz. Köszönöm, hogy nem fáradsz bele magad köré gyűjteni bennünket, „ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit” (Mt 23.37). 

Itt vagyok, vezess szelíd jóságoddal engem és nagycsaládodat.