Nagyra nőtt és folyamatosan bontakozó – számomra csodaszép Isteni mű – Szent Ferenc Alapítvány rengeteg időt és energiát felemészt. Így bármennyire is fontosnak látom a nyári táborozásokat, azok szervezésére nekem nem sok időm marad. Én a nyáron szeretném megszervezni a tusnádi, a kászoni (hogy egyebet itt ne mondjak) stb. egész éves nagytáborokat.
Mivel nem tudok a táborok, kirándulások
szervezésében aktívan részt venni, megfogalmaztam néhány elvet, melyek irányt
mutathatnak.
1. Autonómia: Nem hiába teremtett Isten minden
embernek jó nagy agyat, azt szeretné, hogy minden ember felelősön gondolkozzon
és döntsön. Ez azt jelenti, hogy minden ház, család a maga keretein belül, és
természetesen egyeztetve az értük felelősséget vállalt személyekkel, szervezze
a maga életét, amibe bele tartozik a nyári program is.
3. Úgy az utazás, mint a táborozás alatt, csak olyant
szabad tenni illetve vállalni, aminek keretében 100%-ig biztosított a gyermekek
fizikai, lelki, szellemi integritása, épsége. A saját „szakállára” senki sem kockáztathatja
a gyerekek épségét, biztonságát. A gyermekeket nem szabad vakmerően veszélyeztetni.
Ez azt jelenti, hogy csak jól megalapozottan, és megbízható személyek
közreműködésével szabad tábort szervezni, a gyerekekkel útra kelni.
4. Arra kérem minden munkatársamat, hogy a táborba
indulás előtt, kellő időben, írásban értesítsen arról, hogy merre, hova,
kikkel, meddig megy a táborozás során.
5. Természetes, hogy nemcsak biztatom a
munkatársaimat a tanulmányutakra, táborokra, hanem mindenkinek joga van az éves
munkaidőből két hetet ilyen tevékenységgel tölteni, amiért fizetést is kap. És
az is természetes, hogy előzetes egyeztetéssel, az Alapítvány anyagiakkal is
támogatja az ilyen jellegű programokat.