Ács Éva, az intézet igazgatónője, kérte, hogy a házat Jézus Szíve, Cor Jesu tiszteletére szenteljük. Örömmel engedtem a kérésnek, mert valóban úgy érzem, hogy találóbb példaképet nem tudtunk volna kapni e ház, s a benne lakó felnőttek, és gyermekek számára.

Én is hosszan jártam a falvakat Székelykeresztúrról felfelé a Nyikó folyócska mellett Malomfalváig. Nem hittem a szememnek. Az óriási felhőszakadás pár perc alatt, óriási pusztítást végzett. Állítólag 120 liter víz esett egyetlen négyzetméterre, ez azt jelenti, hogyha sima területre esett volna ez a vízmennyiség, akkor 12 cm mélységű tó keletkezett volna nagyon rövid idő alatt.

Istennek hála szépen nőnek a gyermekeink. Lassan a térden ülő kis fiúk, lányok megnőttek, és azzal a kéréssel fordultak hozzám, a 16-18 fiataljaink, hogy a nyár folyamán dolgozni szeretnének, egy kis zsebpénzért.

Én is úgy gondolom, hogy jót tenne nekik, ha megismerkedhetnének a felnőtt kor előtt, még mind diákok a fizikai munka örömeivel, de nehézségeivel is. Az is jó lenne, ha becsületes munkával, valami zsebpénzhez jutnának, hogy így ők is belekóstoljanak a küszöbön álló felnőtt kor anyagi szabadságába.

Szívem csordultig van örömmel, jókedvvel. Úgy érzem, hogy a Szentlélek Moldvában kiáradt, és megismétlődött a nyelvek csodája: románul, magyarul dicsőítettük a szeretet Istenét. Moldvaiak, erdélyiek, magyarországiak, különféle pártokhoz, világnézetekhez tartozó emberek szeretettel egyetértettek, és ugyanarról beszéltek: Iskolát akarunk építeni a csángó-magyar testvéreinknek, mert szeretjük őket. Együtt voltunk, és a segíteni akarás elmosott minden szakadékot, határt.  

Most jövök Moldvából! Az egyik moldvai csángó testvérem, körülnézve a szép virágos tavaszi tájon, hozzám fordult és azt kérdezte, ha itt a földön van a mennyország, az akkor ugye, hogy itt Moldvában, a Szeret partján, az ő kis falujában van. Egymásra mosolyogtunk, és engem eltöltött az öröm, mert valóban csodaszép a tavasz Moldvában, de még szebb az az ember, aki szülőföldjét tartja a földre szállt mennyországnak.