A történelem az ember tanító mestere. 476
Róma kapui előtt ott álnak Alarik gótjai. Kegyetlen harc folyik. Egy végzetes
éjszaka a római rabszolgák kinyitják a vár kapuit és a beözönlő barbárokkal
együtt lángba borítják azt a keresztény várost, melynek polgárai bár ismerték a
szeretet Istenét, tetteikben mégsem követték azt, hisz tömegeket tartottak
rabszolgasorsban.
A nyári vakáció egyik reggelén, csengettek az ajtón, az egyik lányunk
jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba s kérdezte: ”Mikor megyünk a
táborba?” A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni szüleihez.
Hazavittük a Dévától 200 km-re lévő otthonába, pár nap múlva visszajött, mert „telefonáltam”,
hogy jöjjön, mert megyünk táborba.
Sajnos a romániai városok negyedeiben a krónikus munkanélküliség
következményeiként az utóbbi évek során hatalmas nyomornegyedek kezdtek
kialakulni. A képlet mindenütt ugyanaz. Nincs pénz a költségekre. Mind több
lakó nem fizeti a víz, gáz, villanyszámlát.
Megvilágosodni bárhol lehet! Szerintem „Nikaragua” ott van a természetben. A hegyeken, ahol sok a fa, és jó a levegő. Semmiképpen sem eldugott tiroli villára gondolok, színes televízióval s szaunával. Nem, van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától 28 km-re. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc-bányában fent a hegyek tetején.
Az új tanévre készülve, szeretettel küldöm ezt az elmélkedést. Nagyon
sok az új gyerek, aki nálunk szeretne otthonra találni. Nekem segített ez az
özvegyasszony, néhány új gyerek befogadásánál a helyes döntést meghozni.
Levél közelebbi és távolabbi munkatársaimnak: félútról mindazoknak, akik
akár együtt dolgoztak, dolgoznak velünk, akár adományaikkal, jó szóval,
segítették, segítik megszületni gyermekvédelmi intézetünket, szebbé tenni
Erdély drága földjét.
Örömmel és szeretettel köszöntök minden gyermeket és fiatalt, mindenkit,
aki a Magyar Katolikus Püspökkari konferencia 2002-es nagyböjti felhívására az
erdélyi árva, családból kihullott, szegénységbe süllyedt gyermekek
megsegítésére sietett.
Régóta foglalkoztat egy gondolat. Megpróbálom megfogalmazni: Csodálatos élni
az evangéliumot, szeretetből jót tenni testvéreinknek. Jó, és ugyanakkor megéri
önzetlenül építeni Isten országát. Jézus Krisztus örökérvényű felszólítása az
irgalmas szeretetre mindanyunknak szól.
Ma már több mint háromszáz árva, félárva, vagy szegény családból kihullott
gyerek él Déván, a ferences gyerekközpontban. Böjte Csaba ferences atya fáradhatatlanul
megy, gyűjti a gyerekeket, pénzt szerez ellátásukra, segíti a Hunyad megyei
magyar tanítókat, tanárokat, cigányóvodát indít, magyar ipari parkot szervez,
és nemrég még Bethlen Gábor mintegy 500 éves szülőházát is megvette az általa
létrehozott alapítványával.