December az ajándékozás hónapja. Mindannyian erőnkhöz mérten próbálunk egymásnak örömet szerezni, kisebb-nagyobb ajándékokkal. Képzeld el, hogy legjobb szándékoddal, kis megtakarított pénzedből készítesz egy ajándékot, szépen becsomagolva átadod és izgulva lesed a megajándékozott arcát. Mit éreznél, ha torz grimaszt látnál, és azt mondanák neked, durván, hogy: „Csak ennyi”?

Én hiszem azt, hogy Isten a világot nem a pusztulásra teremtette. Most karácsonyra készülünk, s az Adventnek a lényege az, hogy az Egyház elismeri, hogy nem minden tökéletes. Fáj az, ha rosszul mennek dolgaink, de mivel karácsonyra készülünk, hinnünk kell abban, hogy beteljesedik, hogy kibontakozik, hogy kiteljesedik a mi világunk.

Itt állok a szovátai gyermekvédelmi központunk előtt, nagy a sürgés-forgás, hisz 9 lakrészben közel 80 gyermek lakik, gomolyog önfeledten, boldogan a késő őszi napsütésben. Lüktet az élet: Csilingelő kacagással szöknek a nyakamba, rengeteg puszit, simogatást, jó szót kapok. Csak most indult a Szent József tiszteletére szentelt ház, de a gyermekek mintha időtlen időktől együtt lennének, csacsognak, kacagnak, játszanak, mind a kis bárányok a tavaszi napfényben.

Zajlik az élet, haladunk, hol három, hol négy keréken, de megyünk előre.

December negyedikén 18 órától lesz egy szentmise Budapesten, az Országúti Ferences templomban (Mártírok útja), melyet Dr. Pápai Lajos mutat be. A szentmisében szeretnénk hálát adni a jó Istennek, amiért sikerült befejezni a Szovátai Szent József gyermekvédelmi központot.