December az ajándékozás hónapja. Mindannyian erőnkhöz mérten próbálunk egymásnak örömet szerezni, kisebb-nagyobb ajándékokkal. Képzeld el, hogy legjobb szándékoddal, kis megtakarított pénzedből készítesz egy ajándékot, szépen becsomagolva átadod és izgulva lesed a megajándékozott arcát. Mit éreznél, ha torz grimaszt látnál, és azt mondanák neked, durván, hogy: „Csak ennyi”?

Én hiszem azt, hogy Isten a világot nem a pusztulásra teremtette. Most karácsonyra készülünk, s az Adventnek a lényege az, hogy az Egyház elismeri, hogy nem minden tökéletes. Fáj az, ha rosszul mennek dolgaink, de mivel karácsonyra készülünk, hinnünk kell abban, hogy beteljesedik, hogy kibontakozik, hogy kiteljesedik a mi világunk.

Itt állok a szovátai gyermekvédelmi központunk előtt, nagy a sürgés-forgás, hisz 9 lakrészben közel 80 gyermek lakik, gomolyog önfeledten, boldogan a késő őszi napsütésben. Lüktet az élet: Csilingelő kacagással szöknek a nyakamba, rengeteg puszit, simogatást, jó szót kapok. Csak most indult a Szent József tiszteletére szentelt ház, de a gyermekek mintha időtlen időktől együtt lennének, csacsognak, kacagnak, játszanak, mind a kis bárányok a tavaszi napfényben.