A minap – mielőtt úgy döntöttem, hogy Déva és Szászváros után máshol is
nyitunk gyermekvédelmi központokat – arra gondoltam, hogy a Jó Istentől munkám
fejében azt kérem, hogy a mennyek országában, ott, ahol reményem szerint én is lakni
fogok, legyen egy szép tó, ha lehet vízeséssel.
Voltam Kolozsváron az egyetemistáinknál és eltelt a szívem örömmel. Jó
volt látni, hogy a tőlünk, a mi dévai otthonunkból kikerült fiatalok immár a
saját lábukon állnak. Béreltünk egy nagyon egyszerű, kis, régi, kopott magánházat
(telefonszámuk: 0264-437732) és ott élnek szépen testvéri szeretetben ezek a
fiatalok.
2003. szeptember tizenhatodika, kedd reggel. Nem rég jöttem fel a
reggeli imaóráról a templomból. Az irodában ülök, és hallgatom az órák előtti
nagy zsivajt, mely betölti a kolostort. Isten kegyelméből elkezdtük a
tizenegyedik tanévet. Az idén már Déva és Szászváros mellett Szovátán és
Kolozsváron is tanév kezdő szentmisét tarthatunk.
Szeretettel kérlek, segítsetek átimádkozni, kitalálni, létrehozni, és
működtetni a Szent Családról elnevezett családsegítő és képzési központot!
Bővebben: Szent Családról elnevezett Családsegítő és Képzési Központ
Szívem legnagyobb melegével kérem
együttérzéseteket mindazon gyermekek iránt, kik anyáskodásunkra szorulnak,
védtelenségük miatt, neveltetésük, iskoláztatásuk, létezésük érdekében a
szászvárosi illetve Hunyad megyei hatóságok előtt a Szent Ferenc Alapítványnál.
Isten kegyelméből nem elmélkedjük a nagy hét eseményeit, hanem a
különféle állami hatóságok aktív közreműködésével járjuk a magunk keresztútját.
1993-tól minden állami engedély nélkül neveltük az Isten által ránk bízott
gyerekeket.
Gyermekeinkben, munkatársaimban megtanultam csodálni az embert, akit Isten szeretetében megteremtett, megváltott és meghívott az üdvösségre. Csodálom az embert, aki születése pillanatában tud sírni, kacagni, és tipegő, csetlő-botló járással elindul, hogy társaival társa legyen a világot tovább teremtő Istennek. A világ teremtése folytatódik.
Kolostorunk halottakat is felrázó, erélyes kapucsengője ugrasztott ki a
karácsony előtti fagyos hajnalon az ágyból. Többé-kevésbé leplezett belső
feszültséggel nyitottam ajtót, majd tátottam el a számat a talpig tiroli
népviseletbe öltözött idős néni láttán. Csodaszép ruha, mindenegyes darabján
érződött a gondos kezek munkája.