Kedves Gyerekek!
Én Brüsszelben? Mit is keressek ott? Tudjátok
gyerekek, hosszú kisebbségi létünk során bennünk, felnőtt erdélyi magyarokban
kialakult a félszegség a hivatalos intézményekkel szemben. Ti ezt hála Istennek
nem értitek, de mi, akik még a kommunizmusban is éltünk, mindig félve lépjük át
a hivatalos közegek küszöbét. Egyik kedves idős atya mondta, hogy mindig
messziről elkerüli a hatóságokat, mert annak idején, a kommunizmus alatt
kialakult az allergiája, mindig csúf zöld, kék kiütések, foltok jelentek meg a
szeme alatt, és a testén máshol is, ahányszor a rendőrségre vitték. De
félretéve a viccet, mint tudjátok, én mindig arról beszélek, hogy előre kell
nézni, mert az élet olyan mint a biciklizés, s aki csak hátrafelé néz, az jó
nagyot fog esni. Számomra Brüsszel előrenézés volt, ezért gondolkozás nélkül
igent mondtam a meghívásra, elmentem, és most röviden beszámolok nektek a
tapasztalataimról.
A repülőtéren a vámos csak rápillantott az
útlevelemre. Annak idején órákat kellett várni, szorongva egy-egy vámnál, s
most, mint aki otthon van, magától értetődő természetességgel mehettem be
Európa új közigazgatási fővárosába. Szeretettel vártak és fogadtak. Egyenesen
az Európai Unió parlamentjébe vittek. Hihetetlen gyorsan készítettek egy
fényképes belépőt, és már bent is voltam a közel ötszázmillió európai
állampolgár parlamentjében. Megálltam a bejáratnál, egy kis időre befelé
fordultam, szívemben örömet, reményt, békét találtam, jól éreztem magamat, béke
volt bennem. Nagy szavak nélkül az volt bennem, hogy otthon vagyok, igen,
Európa közös hazánk. Valahogy megszületett Európa népeinek a régóta dédelgetett
álma: a békés, határok nélküli unió, melynek mi is tagjai vagyunk. Nem tagadom
arra is jó volt gondolni, hogy itt nemcsak én vagyok kisebbségben, itt mindenki
kisebbségben van, németek, angolok, románok, mindenki, akárcsak én, az erdélyi
magyar. Úgy éreztem, hogy így biztos, hogy meg fogjuk tanulni egymást becsülni,
tisztelni, elfogadni.
A parlament hatalmas összefüggő épületekből áll. Hétezer
ember dolgozik itt, próbálják békés szeretettel megoldani ennek a nagycsaládnak
minden gondját, baját. Semmi hivalkodó sallang, az irodák tiszták, emberi
méretűek. Úgy éreztem, hogy a nagycsaládnak az életét kiszolgáló hivatalában
vagyok. Ez a parlament 1995-től szolgálja Európa nagycsaládját. Én
megkérdeztem, hogy azóta egy-egy vita mérgesedett-e el annyira, hogy
pofozkodásba, verekedésbe torkolljon. Kisé megütközve néztek rám, de nekem öröm
volt hallani, hogy a különféle világnézetek, érdek orientáltságok folyamatos
ütközése ellenére még egyetlen vita sem fulladt verekedésbe ebben a hatalmas
épületben. Az első benyomások pozitívek. 27 ország képviselői, és nincsenek
állig felfegyverkezve, a széles folyósokon, liftekben jó arcú, nyugodt,
értelmes emberek, és rengeteg dolgát végző fiatal, akik nyugodt szelídséggel
köszönnek egymásnak. Nemrég láttam egy metszet sorozatot, a hajdani Német Romai
Birodalom gyűléseiről. Hihetetlenül fel voltak fegyverkezve az összesereglett
fejedelmek, még a püspökök is. Azóta mennyit változott a világ?
Én a meghívómhoz mentem, aki a 12. emeleten az
irodájában szeretettel fogadott. Csak pár szót váltottunk, s máris kellett
menni a Parlament legnagyobb pártját tömörítő Néppárt magyar frakciójának
plenáris ülésére. Sok csak televízióból ismert arc, engem fogadtak; de éreztem kedves
gyerekek, hogy titeket, köszöntenek szeretettel. Jó volt a ti nevetekben szeretettel,
bizalommal köszönteni mindenkit. Elmondani azt, hogy hiszem, kemény munkájukkal
azt valósítják meg, amit a II. Vatikáni Zsinat olyan szépen fogalmazott meg, s
amit én papi jelmondatommá is választottam: „Isten azt akarja, hogy az
emberiség egy nagy családot alkosson, és mindnyájan egymásnak testvérei
legyünk.”
A magyar parlamenti küldöttségnek közel ötszáz tagja
van. Mind a négy magyarországi parlamenti csoportnak van képviselője
Brüsszelben is. Minden csoportból találkoztam képviselővel, és amiben úgy
érzem, felhőtlenül mindannyian egyetértenek, az az irántatok való osztatlan
szeretet. Mindannyian sok-sok szeretettel köszöntöttek, ölelnek benneteket. Úgy
érzem, munkájukkal mindannyian arra törekednek, hogy nektek legyen reális
lehetőségetek a bennetek lévő szép álmokat, vágyakat kibontakoztatni,
megvalósítani. Azt akarják, hogy jövőtök legyen a szülőföldeteken.
Nyugodt szívvel jöttem vissza közétek. Úgy érzem,
megvan a külső keret, az Európai Unió, ami óriási lehetőség számotokra. Most
már az a fontos, hogy ezt az intézményt lélekkel, szeretettel, szolidaritással,
szép, igaz gondolatokkal és felelős cselekedetekkel töltsük meg. A külső keret
annyit fog érni, amennyi értéket, életszentséget, jóságot viszünk, visztek bele.
Gál Kinga képviselő arra biztatott, hogy hirdessek
meg pályázatot köztetek. Fogalmazzátok meg, írjátok, rajzoljátok le, hogy
számotokra mit jelent a mi nagy közös hazánk, az Európai Unió. Az erdélyi
származású képviselő asszony azt ígérte, hogy a legjobb, legszebb díjnyertes
alkotások szerzőjét meghívja magához,és repülővel utazhat Brüsszelbe. A Szent
Ferenc Alapítvány keretén belül nevelkedő gyerekek közül mindenki benevezhet
ebbe a vetélkedőbe. A pályamunkákat legkésőbb a tanév végén le kell adni a
nevelő nőknek, hogy ők Dévára beküldjék. A zsűri díjazza azokat. Jó munkát
kívánok nektek, én hiszem, hogy a ti megfogalmazott álmaitok, elképzeléseitek
is tovább fogják vinni, szebbé, emberibbé fogják tenni Európa új közigazgatási
központját, fővárosát, Brüsszelt, s ezáltal az egész Európai Uniót.
