Uram tudom, hogy méltatlan vagyok, de mégis hozzád kiáltok, szeretném hallani a vigasztaló, bátorító hangodat, kérlek nyisd meg szavadra az én süket fülemet!
Arra kérlek, hogy adj bátorságot és erőt, hogy megszólíthassalak, szívemből felszakadó imám két hívő karjával átölelhesselek Téged, ki élsz és uralkodsz most és mindörökké!
Gyermeki alázattal kérlek szólj: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg” és én megszólalok, s meghallom életet adó szavad, s hirdetem testvéreimnek szent nagyságodat és szent akaratodat!
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Uram tudom, hogy méltatlan vagyok, de mégis hozzád kiáltok, szeretném hallani a vigasztaló, bátorító hangodat, kérlek nyisd meg szavadra az én süket fülemet! 