Napi evangélium

„Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”

Oly sok szegénynek, árvának terítettem asztalt a te gondviselő jóságodból Istenem de ennek ellenére szégyenkezve, bevallom, hogy  még mindig nem értem végtelen jóságodat, hozzánk lehajló türelmedet! Csodálni csodálom irgalmas gondviselő jóságodat, hisz nap mind nap mind tikkadt vándor a forráshoz, visszajárok Hozzád, de érteni nem értem, hogy mit szeretsz rajtunk?! Te aki a teremtés hajnalán egyetlen igéddel a létbe robbantottál, hogy a térben, s időben kibomló univerzum otthont nyújtson  az emberben öntudatra ébredt gyermekednek, Te mérhetetlenül hatalmas vagy, s mégis gyöngéd Atyánként  végtelen bölcsességgel, tapintattal, lehajolsz hozzánk!?

Érteni nem értelek, de bizalommal hozzád menekülök!!

Élő hittel, 

Csaba t. 

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.  Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal,  és csak egy  kenyerük volt a  bárkában. Jézus  a lelkükre  kötötte:  „Vigyázzatok!  Óvakodjatok  a  farizeusok  és  Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról  beszélgettek, hogy nem hoztak  magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még  most  sem  értitek,  és  nem  fogjátok  föl?  Még  mindig mérzéketlen a szívetek? Van  szemetek, és nem láttok?  Van fületek, és  nem hallotok? Nem emlékeztek  arra, hogy amikor  öt kenyeret megtörtem  ötezer embernek, hány  tele kosár  maradékot szedtetek  össze?” Azt  válaszolták:

„Tizenkettőt.” „És amikor  hetet törtem meg  négyezer embernek, hány  telem kosár  maradékot  szedtetek  össze?”  Azt  felelték:  „Hetet.”  Erre  újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”

Mk 8,14-21