Napi evangélium

Jézus kézenfogva vezet egy vak embert, majd a város szélén meggyógyítja!

„Nem elégedhetünk meg azzal, hogy kicseréljük a személyzetet, hanem el kell érni, hogy a kúria tagjai lelkiekben, emberileg és szakmailag is megújuljanak. A kúria reformja semmiképp sem a személyek kicserélésével megy végbe – személycserére kétségkívül sor kerül és még sor fog kerülni  –, hanem a személyekben történő megtéréssel. Nem elég ugyanis a folyamatos képzés, hanem folyamatos megtérésre és megtisztulásra is szükség van, és főképp erre van szükség. A gondolkodásmód megváltoztatása nélkül a funkcionális szinten maradó erőfeszítés hasztalan lenne” – hangsúlyozta beszédében Ferenc pápa.

Ma mindenki le akarja cserélni a kormányokat, a politikusokat, sokan a gyermekvédelmi házainkban is új korszakot új emberektől várnak! Sokan elvárják, hogy embereket küldjek el, rúgjak ki, de mielőtt döntenénk, érdemes elolvasni Ferenc pápa szavait! A római kúria is reformra szorul, de Ferenc pápa nem az emberek cserélgetésétől vár el jobb világot, hanem az emberek megtérésétől! Jézus Krisztus sem cserélgette az apostolait, hanem bölcs beszéddel, érveléssel, tanítással megtesz mindent, hogy ők megtérjenek, felszabaduljanak a kapzsiság, a lustaság, a bűn uralma alól! Nekünk is ez a dolgunk! Egymást nem elítélni, hanem szeretettel, akár társaink lábát megmosva kell segítenünk testvérünkön, hogy eljusson az istengyermeki szabadságra, szentségre! 

Az ember nem fogyó árú! Nem egymást letaposva, a másikon keresztüllépve, hanem egymást irgalmas szeretettel "reparálva", szeretettel szentté téve kell építenünk egy emberhez méltó, jobb világot! Jézus Krisztus a konkrét emberért halt meg és nem egy távoli utópiáért! Ő azt akarja, hogy mi itt, ma legyünk boldogok, egymást támogatva, ma váljunk szentté! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: vidám kislány a dévai gyermekvédelmi otthonban 

Jézus és tanítványai  egy alkalommal Betszaidába  érkeztek. Ott egy  vakot vezettek hozzá, és  kérték, hogy érintse  meg. Ő kézen  fogva kivezette  a vakot a faluból. Aztán nyállal  megnedvesítette szemét, rátette kezét,  és megkérdezte: „Látsz-e  valamit?” Az  fölnézett, és  így szólt:  „Látom  az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét  a vak szemére.  Most már  tisztán kezdett  látni, és  úgy meggyógyult,  hogy élesen látott  mindent.  Ezután  hazaküldte,  és  meghagyta  neki:  „Erről senkinek se beszélj a faluban!”

Mk 8,22-26