„Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” Jn 5,17
Isten szeretne megajándékozni a becsületes munka örömével, az alkotás, a teremtés, a gyümölcstermés semmi máshoz nem hasonlítható tiszta, felemelő, életünknek értelmet adó boldogságával! Merjünk igent mondani az életre, a kétkezi becsületes munkára, vállaljuk a szellemi, lelki feladatainkat, és vigyük azokat jó végre!
A gyermekeknek a tanítók, tanárok nem adnak olyan feladatokat, melyek meghaladják az ők képességeiket, egészen biztos, hogy a jó Isten, világunk legnagyobb pedagógusa, nem biz ránk olyan munkát, melyhez nem adna erőt, talentumot! Olyan könnyen mondjuk a gyerekeknek, hogy ne nyafogjanak, hisztizzenek a lecke mellett, hanem szépen álljanak neki és lépésről-lépésre oldják meg a feladatot, tanulják meg azt a tananyagot mit feladtak nekik, mert az az ők hasznukra lesz, hisz így ügyesednek, nőnek fel az élet igazi kihívásaihoz! Magunkat is ugyanezekkel a szavakkal kellene biztassuk, mert egészen biztos, hogy nincs előttünk olyan Isten akarata szerinti feladat, munka, mit ha alázatos kitartással felvállalunk, ne tudnánk jó végre vinni!
A bányászok szép köszöntésével kívánok jó munkát: Szerencse fel!
Csaba t.
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”
„Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” Jn 5,17