Jézus munkájáért nem kapott díjakat, elismerést, még fizetést sem, szolgálati lakás, autó sem járt neki, sőt képmutató farizeusok az életére tőrnek és mégis végzi fáradhatatlanúl a dolgát!! Megy, tanít, gyógyít, mindenkihez van jó szava és közben sunyi gazdag emberek, olyanok, akik az emberiségnek semmit nem adtak az életére törnek!! Alattomos, sunyi rákos daganat az életet szolgáló tüdőt rágja!!
Mielőtt ítélkeznék, gondolkodjak el, vajon én Jézus nyomában járok, vagy pályázgató, fizetésért semmit nem csináló, másokat leszóló, farizeus, udvari pap vagyok?? Vajon környezetem minek tart, élet leheletét közvetítő tüdőnek, vagy az azt szétrágó rákos daganatnak?!
Szeretnék Krisztus nyomában járni!!
Csaba t.
Kép: Dévai gyerekek örvendenek a tavasznak
A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.