Napi evangélium

"...aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.” Lk 14,33 

Mi a lemondás!? Egészen biztos, hogy nem egy ürességről, hanem az evangéliumi szabadságról beszél a mi Mesterünk! Jézus, a tiszta vágy nélküli szabad életre akar bennünket elvezetni. E kemény evangéliumi gondolat csak Isten első, legfontosabb parancsa fényében érthető: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 

Sajnos a mai világban rengeteg gyermek, fiatal oda van dobva ösztöneinek, bűnös vágyainak, rossz szokásainak! Ezek az ösztönök, vágyak rángatnak, cibálják az embereket, olyan dolgokba hajtanak bele, melyek sok testi, lelki kárral járnak! Ez bálványimádás, még akkor is, ha nem tudatos!!

Mennyire vagyok szabad? Mik azok a kötelékek, melyek szabad szárnyalásomban visszafognak, s a kék égről a sáros földre újból és újból visszarántanak!? Mik a kudarcaim okai? Miről kellene lemondanom, mitől kellene megszabadulnom, hogy Isten gyermekeinek szabad, örömteli, békés, a szeretet országát eredményesen építő életét élhessem?

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Árpádházi Szent Margit a clevelandi templomban!

Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.” 

Lk 14,25-33