Napi evangélium

A világunkat szülő és kibontakoztató egyetlen erő, a szeretet! Istent a szeretet indította arra, hogy megossza a létezés örömét velünk, gyermekeivel! Istent csakis a szeretet vezeti a gondviselő, bennünket létbe emelő, az időben gyermekeit jóságosan kibontakoztató teremtő munkájában. Karácsony estéjén e végtelen szeretet testet öltött, közénk jött, emberré lett, hogy játszódjon velünk Názáret poros utcáin, hogy meghallgasson, hogy szóljon hozzánk, hogy megossza velünk titkait, azt, hogy Isten egy szeretet-közösség, élő Szentháromság! Jézus meghívott mindannyiunkat e lángoló szeretet-közösségbe, a mennyei lakomára, hol nincs első és utolsó vendég, hova a Mennyei Atya minden gyermekét hazavárja! Ez az örömhír, melyről Jézus nem hallgathatott, mellyel tanítványait is Világgá küldte, s melyért nagypénteken életét áldozta! 

Létünk, utazás a semmiből a végtelen felé! Anyánk méhében két kis sejt találkozott, és a semmiből felfakadt az élet! Megszülettünk, elkezdtünk járni, beszélni, egyre több és több dologra rácsodálkozni, bandukolunk, a cél a Végtelen! Bebarangolni a Végtelent, felfedezni, megérteni Isten csodás titkait, ehhez nem elég e földi élet, ehhez végtelen idő kell, de ez nem gond, hisz mi halhatatlanok vagyunk! Célunk felnőni oda, hogy Teremtőnkkel egy asztalhoz ülve, részesei lehessünk a Szentek egységében a Szentháromságos egy Isten szeretet-közösségének! Teremtőnk első szava erről szól, az első parancsa nagyon világos, azt kéri Istenünk, hogy lángoló szeretettel szeressük őt: "Uradat, Istenedet imádd!"

Nagypénteken Krisztust nem a szegek tartották a kereszten, hanem az irántunk való végtelen szeretet, az a hit, hogy mi képesek vagyunk felnőni e szent, élő szeretet-közösségbe! Megváltónk hiszi, hogy mi képesek vagyunk önző korlátainkat levetve, mind báb testét a pillangó, égbe repülni, szeretetben vele egyesülni!  Hihetetlen kihívás, hihetetlen távlatok mindannyiunk számára, a megtorpanás, a szárnyalás feladása, minden komromisszum, magány, maga a pokol! 

Szeretettel, 

Csaba t.  

Kép: Isten lehajlik az ő gyermekéhez, Szent Antalhoz

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”  

Lk 7,36-50