Napi evangélium

Mennyi hála van bennem? Mindazért mit kaptam, ami vagyok, tudok-e megelégedett szívvel köszönetet mondani?! Itt Ausztráliában egy kedves nagyszalontai hölgy, életét egy természetvédelmi alapítvány szolgálatára szentelte, az ő meghívására eljutottam egy koala központba. Itt készítettem a csatolt kis filmet erről az aranyos jószágról, melynek semmi köze nincs a medvéhez, csak az ország első fehér telepesei tévesen így nevezték! A koala (Phascolarctos cinereus) Ausztráliában őshonos erszényes, növényevő állat, a koalafélék családjának egyedüli élő képviselője. A koala szó a katang bennszülött nép nyelvéből származik, jelentése „nem ivó”.

Néztem ezt a kis szőrcsomót, aki amúgy a legmelegebb bundát hordja itt ahol hó sohasem hull, és Isten gondoskodó jóságáról gondolkodtam! Ez az állat csak bizonyos eukaliptusz fajták levelét fogyassza, ebből nyeri a vizet, a kevéske energiát, mely számára csak napi négy óra ébrenléthez elégséges. A rostos kemény levelek emésztéséhez 10 nap szükséges, mialatt fent az ágak hegyén képes egy helyben napi húsz órát is aludni a gyér árnyékban! 

Isten gondoskodó jósága mindannyiunknak kijelölte az útját az életben! Egy - egy élőlénynek mennyivel másabb sorsa van, mint nekünk embereknek, és mégis szemmel láthatóan jókedvűek, vidámak, csendben élik a maguk egyszerű életüket! Én mennyire tudom elfogadni mindazt, mit a gondviselés jónak látott nekem felkínálni? Van bennem hála és köszönet mikor sokszor oly ízletes, finoman elkészített táplálékoktól roskadó asztal mellé leülök?! Próbáltam megenni egy eukaliptuszfa levelét, de mit is mondjak, nem jött be a kis koala étrendje, egyetlen levelet sem tudtam elfogyasztani!

Úgy gondolom, hogy nem csak azért kellene hálát adnunk ha valami súlyos betegségből meggyógyulunk, hanem életünk minden percében ott kellene nyíljon a boldog köszönet virága! Az öröm, a hála kellene legyen a mi mindennapi ruhánk, viseletünk, arról ismerjenek fel bennünket keresztényeket, hogy jókedvű örömmel dicsőítjük a mi szerető mennyei Atyánkat! Nap mint nap munkánkat végezve térjünk vissza hálatelt szívvel Megváltónkhoz Jézus Krisztushoz, és imádságos szeretettel dicsőítsük Istent!

Hálatelt szívvel!

Szeretettel, 

Csaba t.

Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!’’ Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!’’ [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?’’ Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.’’

Lk 17,11-19