Napi evangélium

A kereszténység az öröm vallása! Jézus nem azt mondja, hogy aki utánam akar jönni az irtson ki magából minden vágyat, nagyra törést, sikerélmény utáni szomjazást és merjen kicsi, gyenge és esendő lenni! Hanem bátran azt mondja, hogy jó ha te nagy akarsz lenni, legyél a legnagyobb a családodban, a társadalomban! Sőt azt is megmondja, hogy hogyan tudsz igazán nagy, a legnagyobb lenni: aki a legnagyobb akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája. Ha válladra veszed társaid gondját, problémáját, nehézségét és ha azt kisebb testvéri szeretettel, alázattal próbálod megoldani, ha tiszta szívvel embertársad szolgálatára tudsz lenni, akkor számára nélkülözhetetlen, fontos leszel, és így Isten előtt is értékes, nagy, nagyon nagy, más szóval mondva szent leszel. Aki önzetlenül egyházközsége, népe, még inkább ha az emberiség terhét, gondját-baját vállára veszi, szívébe zárja és válaszokat keres a kérdésekre, az bár világító gyertyaként a közösségért elég, mégis élete sokak számára áldássá válik. Annyi megoldásra váró nehézség, probléma van az emberek életében. A krisztusi értelmezés szerint "nagyra törő" ember számára ezek a problémák az igazi ajándékok, nemes trófeák. Persze nem könnyű egy vízben fuldokló emberhez oda úszni, és a partra húzva megmenteni az életét. A kétségbeesett ember kalimpál és könnyen fájdalmat okozhat nekünk, sőt fennáll  az a veszély, hogy magával együtt a mélybe ránthat, de végül is nagyobb szeretete senkinek nincs, mint aki életét adja övéiért!

Egy bajban lévő gyermek láttán húzogathatjuk vállainkat, ítélkezhetünk szülők, társadalom felett, szidhatjuk az egyházat, polgármestert, különféle állami szerveket, de attól a gyermek nem lakik jól. Az idő telik, a társadalom szövete is foszlik. Új ruhába kellene öltöztetni a lassan 8 milliárdra szaporodott nagy családunkat. Teremtő Istenünk egészen biztos nem azt akarja, hogy beálljunk a sopánkodó, a kinőtt, szakadozó, régi ruhát sajnálók közé, hanem azt akarja, hogy az Ő evangéliumának fényénél szeretetből szabjunk, varrjunk új ruhát, fogalmazzuk meg alázattal, bölcsen, verejtéket hullató életpéldánkkal egy új típusú együttélés szabályait. A mi dolgunk nem a világ végének a várása, hanem Isten országának az építése. Nem a csüggedt reménytelenség hangján kell egymáshoz szóljunk, hanem az utat keresve, reményt, bátorságot adó jó testvérek hangján. Legyél válasz a kérdésekre, legyél gyógyír a sebekre, légy kenyér az éhezőknek, friss víz a szomjazóknak és akkor naggyá válsz, a legnagyobb leszel, és nem csak a bajban lévő, problémákkal küzdő testvéreid számára, hanem mennyei Atyánk színe előtt is!

Szeretettel, 

Csaba t.  

Kép: Flüei Szent Miklós a polgárháborúba sodródott népe gondját vállára vette és Svájc népe ma védőszentjeként tiszteli.

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust. 

Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. 

Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”  

Mk 9,30-37