Napi evangélium

„Én vagyok, ne féljetek!”  A szeretet mozgatja a világot, a félelem engem is de mindannyiunkat lebénít, gondolkodásunkban, mozgásunkban, az élet minden területén megfolyt, gátol a növekedésben, a kibontakozásban! A szeretet Isten ereje, megtermékenyíti, fénnyel, ragyogással tölti be az életünket! A félelem a gonosz lélek támadása, gyilkos jelenléte... Ha szeretek, abból élet fakad körülöttem, virágba borulnak az emberek, mint a tavaszi napfényben a fák, ha félelmet árasztva élem életemet, akkor sötétség, halál jár a nyomomba, akárcsak az alattomos tavaszi fagyban, megszűnik az élet......

álljunk meg és csodálattal nézzünk Mesterünkre, ki a sötét éjszakában, a háborgó tengeren hánykolódó apostolait felkeresi és szeretettel bátorítja:  „Én vagyok, ne féljetek!”  Jézus nem csak vigasztal, bátorít, hanem ugyanakkor, erős kézzel a bárkát a barátaival  célba is juttatja. 

A hétvégi csendben vegyem számba ismerőseimet, barátaimat! Nézzem meg vajon hányan fordulnak el tőlem félve, rettegve, vannak olyan emberek akik puszta létemet, szavaimat, kijelentéseimet fenyegetésként élik meg!? Természetesen azt is számba kellene vegyem, hogy tudok-e, akarok-e erőt, bátorságot, reményt adni a körülöttem élő testvéreimnek?! Mindazok akik akár a saját hibájukból, akár mások hibájából bajba kerülnek, viharba sodródnak, a lelki, szellemi, anyagi, fizikai pusztulás szélén hánykolódnak, számíthatnak-e rám? A körülöttem élő emberek vigasztaló, bátorító segítségemet merik-e kérni, szokták-e megtapasztalni, hálatelt szívvel mikor öleltek át engemet?

Isten képére, hasonlatosságára születtem, milyen jó lenne, ha Jézus Krisztusnak ez az áldott szép vonása, a vigasztaló, bátorító, lelkesítő ereje felragyogna az én arcomon is!

Szeretettel,

Csaba t.  

Kép: Kedves dévai nevelők, az árvák vigasztalói, a bajba kerülő gyermekeink lelkesítői.

Evangélium

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.  

Jn 6,16-21