Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

 

 

Február: A házasság Teremtő alkotta intézményét Jézus olyan szentséggé emelte, amelyben állandóan szeretne jelen lenni a vizet borrá változtató erejével.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyről: Jn 2,1-11

Gyerekkorunktól ismert, kedves elbeszélés a kánai menyegző. Olyan elevenen írja le Szent János, hogy szinte magunk is odaülünk a lakodalmi asztalhoz, örülünk Jézus és Mária jelenlétének, átéljük az ifjú pár szorongását a fogyó bor miatt, épülünk Mária figyelmességén: „Fiam, nincs boruk", és egy pillanatra értetlenül állunk Jézus vonakodása előtt: „Asszony, még nem jött el az én órám". Ez az a mondat, amely sejtetni engedi velünk, hogy az evangéliumi szakasz nem csupán Jézus életének egy kedves epizódját állítja elénk, hanem mélyebb üzenetet is hordoz. Nem véletlen az, hogy Szent János evangéliuma Jézus nyilvános működésének kezdetére helyezi a kánai eseményeket. A köz-ponti gondolat itt nem annyira a csoda, hanem az, amit a csoda kinyilvánít: Isten Jézus Krisztusban új és örök frigyre lépett velünk. Ugyanígy a bor is, amely kulcsszereplője az elbeszélésnek, az üdvösség idejének elérkeztét jelzi. A „Jézus órája" kifejezés sajátosan jánosi szókapcsolat; a „még nem jött el az én órám" kifejezés pedig a várakozás érzetét kelti bennünk. És ez a várakozás Szent János evangéliumában addig fokozódik, amíg elérkezik az „az óra" (Jn 19,26-30). A Jelenések könyvének látomása (Jel 21, 1-4) sejtetni engedi, hogy a kánai menyegző beteljesedése az, amikor Isten népe, az Egyház elérkezik a mennyei lakomára, és szép lesz, mint a vőlegénynek felékesített mennyaszszony.

Már az Ószövetség is szívesen használja a jegyesség, a házasság képét arra, hogy megsejtesse velünk, Isten milyen „féltékeny" szeretettel szereti az embert. A lakodalom a Bibliában egyszerre képe és megjelenítője Isten és ember szeretetteljes kapcsolatának, ugyanakkor mintája is a házastársi szeretetnek. XVI. Benedek pápa a Spe Salvi kezdetű enciklikában arról tanít: Isten visszavonhatatlan, végleges szeretettel szereti az embert. Ez a végleges szeretet jellemzi a jegyespár szerelmét, amikor a házasság szentségében elköteleződnek. A szentségi jelleg nem valami ráadás a házassági kapcsolathoz, hanem maga a házassági kötelék válik szentséggé akkor, amikor a felek kölcsönösen és véglegesen elajándékozzák magukat egymásnak. A szentség nem a házasságra kívülről ráaggatott dísz, valamilyen, az emberek tetszése szerint a házassági kötelékhez hozzátehető, vagy attól elválasztható sajátság. Mint minden szentség, a házasság szentsége is a Krisztushoz tartozás jele. Kegyelmi ajándék, mely a házasélethez szükséges kegyelmeket közvetíti, föltételezve, hogy a felek nem állítanak akadályt a kegyelem útjába. A kegyelmet tudato-sítva és életté váltva válik a házaspár az odaadó, áldozatos szeretetben Krisztushoz hasonlóvá. Szentségi házasságban élni nagyszerű lehetőség, de ugyanakkor óriási felelősség is!

Soroljátok fel azokat a vonásokat, amelyek a házasságban leginkább megjelenítik Isten szeretetét! Miért fontos a házassághoz a végleges elköteleződés? Hogyan segít át az isteni szeretet a házassági krízishelyzeteken?

II. János Pál pápa többször is idézi a kánai csodát, a víz borrá változásának csodáját. Ő is jelképes értelmezést követ: a víz, amely önmagában értékes, nélkülözhetetlen eleme az életnek, a szerelemnek a képe, amely önmagában is örömet, szépséget ajándékoz az embernek. Az átváltoztatott víz, amely minden korábbi bornál jobb, valójában a beteljesedett Újszövetség képe, de emlékeztethet bennünket arra az átváltoztatásra, amely a házasság szentségében történik: érintetlenül hagyva az emberi szerelmet, de szentségi magas-ságokba emeli azt. A szerelmesekhez Jézus társult, már nem vendégként, mint a kánai menyegzőben, hanem maradandóan. Állandó jelenlétével szeretné megajándékozni azokat, akik szentségi házasságban élnek. Ennek az állandó jelenlétnek a tudatosítója lehet otthonotokban a felállított házi szentély, a bibliasarok, a személyes családi imádság, a bibliával való megújított kapcsolatotok.

Osszátok meg közösségetekben egy jól sikerült családi bibliaolvasás, közös imádság élményét! Hol láttatok szép házi szentélyt? Mi segít abban, hogy a bibliával kapcsolatotok eleven maradjon? Mikor tapasztaltátok meg azt, hogy Jézus veletek van?

Ne kerülje el figyelmünket az elbeszélésben a Szűzanya szerepe sem. Mély értelmű szolgálatából most csak két, a házasság és a család köznapjaira utaló mozzanatot emelek ki. Az egyik, hogy Mária ezen a lakodalmon figyelmes szeretettel van jelen. Vendég, nem lenne köteles észrevenni a vendéglátók szorult helyzetét, de ő észreveszi és cselekszik. Másrészt hatékony, hittel kísért közbenjárónak láthatjuk őt Jézus körül. Ebben az elbeszélésben hangzik el Mária ajkáról a Szentírásban lejegyzett utolsó szava: „Tegyetek meg mindent, amit mond!" Tartsuk szem előtt Szent János evangéliumának Mária-képét: A szűkebb és tágabb családban, a közösségben, hétköznapjainkban forduljunk egymáshoz figyelmes szeretettel, olyan tapintattal, mint Mária, és merjünk élni az ő hatékony közbenjárásával. Igyekezzünk utolsó intésével is élve tenni, amit Fia mond. Ez a lelkület megújíthatja házasságunkat.

Mi jellemzi a Szűzanya-tiszteletet családotokban? Mennyiben más a ti kapcsolatotok Máriával, mint szüleiteké, nagyszüleiteké? Jézusnak mely szavát választanátok családi mottóul akár egyénileg, akár közösségileg?

„Tegyetek meg mindent, amit mond!"

HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Biblia-társulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A februári kérdés: Ki az, aki születése után rögtön életveszélybe került, mint Jézus, és csak anyja találékonysága mentette meg az életét?

Bíró László

az MKPK családreferens püspöke

a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke