Isten bölcsességét keressétek, amely megszabadít titeket a világi bölcsesség kevélységétől - XVI. Benedek szavai a római pápai egyetemek szentmiséjén .
Október 30-án, csütörtökön este a pápa a Szent Péter bazilikában köszöntötte a római pápai egyetemek rektorait, professzorait, a szemináriumok és kollégiumok elöljáróit és a világ minden részét képviselő hallgatókat, akik az Örökvárosban végzik tanulmányaikat. A pápai egyetemek képviselői hagyományos évnyitó szentmiséjük alkalmából gyűltek össze a Szent Péter bazilikában. Az ünnepi szentmisét Zenon Grocholewski lengyel bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa mutatta be, Ivan Dias bíborossal, az Evangelizálási Kongregáció indiai prefektusával együtt. A szentmise végén a pápa megjelent a Szent Péter bazilikában, Agostino Vallini bíboros kíséretében, hogy köszöntse az egybegyűlteket. Beszédében azt kérte a pápai egyetemek hallgatóitól, hogy maradjanak hűségesek Krisztushoz és az egyházhoz, tanuljanak szorgalmasan és bensőleg legyenek szabadok a kevélységség kísértésétől.
Szent Pál születésének két évezredes jubileumi évére emlékezve az Apostol gondolatainak nagy időszerűségét hangsúlyozta a pápa. A Korintusiakhoz írt első levelében Szent Pál a tanítványok közötti pártoskodást a hamis bölcsességnek tulajdonítja, vagyis egyfajta gyermeteg mentalitásnak, amelyet a testiség jellemez, nem pedig a lélek értéke. Saját tapasztalata nyomán Pál emlékezteti a korintusi híveket arra, hogy meghívást kapott az evangélium hirdetésére, amelyet azonban „nem bölcselkedő beszéd által tesz, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.” A pápa szavai szerint a veszélyt nem önmagában a tudás jelenti, hanem azzal való kérkedés, az önelégültség, amikor úgy véljük, hogy eljutottunk a megismerésre.
Pál apostol ismételten hangsúlyozza, hogy ellentétben áll a kereszt, azaz Isten bölcsessége, az evilági bölcsességgel. A csodálatos tény az, hogy Krisztusban mi is megkaptuk az isteni bölcsesség ajándékát, vagyis Pál szavai szerint: „Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk.” A két bölcsesség közötti ellentétet azonban nem úgy kell értenünk, mintha különbség lenne a teológia és a többi tudomány között. Valójában kétfajta alapmagatartásról van szó. A világ bölcsessége olyan élet- és látásmódot jelent, amely eltekint Istentől és a siker, valamint a hatalom elvei szerinti domináns vélemény követésére teszi a hangsúlyt. A másik, az isteni bölcsesség viszont abban áll, hogy Krisztus gondolatait követjük, mert Krisztus megnyitja az emberi szívek szemét, hogy az igazság és a szeretet útján járjunk.
A Szentatya beszédében végül buzdító szavakat intézett azokhoz a fiatalokhoz, akik Rómában a pápai egyetemeken végzik tanulmányaikat. A Krisztus gondolatai szerinti lelki felkészülés mindannyiuk esetében alapvető, ezért tehát fontosak számukra is Szent Pál szavai, amelyeket szintén a Korintusiakhoz írt első levelében olvasunk: „Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott.” Krisztus gondolatát a kegyelemben az egyházon keresztül és az egyházban kapjuk meg azáltal, hogy engedjünk, hogy magával sodorjon bennünket az egyház élő hagyományának folyama. Mindennek szép jelképe az Anya ölében ülő Bölcsesség-Jézust ábrázoló ikonográfia: In gremio Matris sedet Sapientia Patris. (Az anya ölében ül az Atya bölcsessége, azaz Krisztus). Ha hűek maradunk a Mária által felajánlott Jézushoz és az egyház által bemutatott Krisztushoz, akkor valóban el tudjuk magunkat kötelezni a szellemi tevékenységben, bensőnkben szabadok vagyunk a kevélység kísértésétől és mindig és egyedül csak az Úrban dicsekszünk.
