Jézus szava bennünket is el akar érni. Ma nekünk is azt mondja a prófétán keresztül: arra tanítalak, ami javadra válik. Igaz, hogy Isten parancsait, lelkiismeretünk ösztönzését előfordulhat, hogy úgy éljük meg, mintha Isten valamit elvenne tőlünk, olyan, ami pillanatnyilag jónak tűnik, és mégsem lehet részünk benne.

Lehet, hogy időnként úgy találjuk, nekünk kevesebb jut abból az örömből, amiben részük van azoknak, akik másként gondolkodnak és élnek, vagyis nem Isten parancsai szerint rendezik be az életüket. Ma mégis próbáljuk meg ajándékként, szeretetből felajánlott lehetőségként felfogni azt, amiről tudjuk, hogy Istentől jön, és személyesen meg akar szólítani.Izaiás így fogalmaz az ószövetségi olvasmányban:

„Én az Úr, a te Istened arra tanítalak, ami javadra válik, és arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell. Ha megtartottad volna parancsaimat, békéd olyan lenne, mint a folyam, igazságod, mint a tenger hullámai.”

Biztosan saját tapasztalatára épít a próféta. Isten embereként mindent megtett, hogy az emberek javát szolgálja, hogy lelki békére találjanak, de küldetése nem mindenkinél ért célt.

Az Úr Jézus is nyilvános tevékenysége idején gyakran találkozott a visszautasítás keserű élményével. A mai evangéliumban egy korabeli gyermekvers szövegét használta fel, hogy véleményt mondjon a hallgatóságáról. Akkor talán közismert lehetett ez a mondóka, amit a gyermekek az utcákon ismételgettek: „furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Jézus önmagára és Keresztelő Jánosra alkalmazza ezt.

Keresztelő János határozott, kemény szavakkal prédikált a pusztában, megtérésre intve az embereket. Azonban nem mindenki értett a megtérésre hívó szóból.

Jézus szelídebb hangon, de ugyanolyan határozottsággal hirdette Isten Országnak örömhírét, de neki sem hitt mindenki. Olyan ez, mint a sírás könnyek nélkül, vagy a zene, hallgatóság és tánc nélkül.

Jézus szava bennünket is el akar érni.

Ma nekünk is azt mondja a prófétán keresztül: arra tanítalak, ami javadra válik.

Igaz, hogy Isten parancsait, lelkiismeretünk ösztönzését előfordulhat, hogy úgy éljük meg, mintha Isten valamit elvenne tőlünk, olyan, ami pillanatnyilag jónak tűnik, és mégsem lehet részünk benne. Lehet, hogy időnként úgy találjuk, nekünk kevesebb jut abból az örömből, amiben részük van azoknak, akik másként gondolkodnak és élnek, vagyis nem Isten parancsai szerint rendezik be az életüket.

Ma mégis próbáljuk meg ajándékként, szeretetből felajánlott lehetőségként felfogni azt, amiről tudjuk, hogy Istentől jön, és személyesen meg akar szólítani. Ilyen lehet például a tíz parancsból bármelyik, a jó cselekedet felkínálkozó alkalma, vagy az önmegtagadás apró tettei.

Jézus velünk való törődése érintse meg a lelkünk húrjait, és találjon bennünk visszhangot, akkor mi magunk is meg fogjuk tapasztalni a prófétai szavak igazságát, hogy a békénk olyan lesz, mint a folyam, és igazságunk, mint a tenger hullámai.

bojtemihaly.blogspot.com