Cantalamessa harmadik ádventi prédikációja

Pénteken reggel a Szentatya jelenlétében, az Apostoli Palota „Redemptoris Mater” kápolnájában P. Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes megtartotta harmadik, egyben utolsó ádventi prédikációját. Arról a sajátos kapcsolatról elmélkedett, amely Máriát és a papokat fűzi egybe. A papok hivatása, hogy örömmel éljék meg és adják át a Krisztusba vetett hitet.

A Pápai Ház szónoka a következő kérdésekből indulva fejtette ki gondolatait: Milyen kapcsolat áll fenn Mária és a papok között, Mária anyasága és az apostoli papság között? Mária méhében, a Szentlélek működése révén, megfogant Krisztus, akit Betlehemben hozott világra. A pap, akit az egyházi rend szentségében a Szentlélek szentel fel, arra kapott meghívást, hogy elteljen Krisztussal, és világra hozza őt, vagyis életre keltse a lelkekben Isten Szavának hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása által. A pap nem korlátozódhat arra, hogy a könyvekből „megtanult” Krisztust adja át másoknak, hanem magáévá kell őt tennie testében és vérében.

Mária, amikor igent mondott Istennek, nem volt könnyű helyzetben. Teljesen magányos volt, csak Istenben bízhatott. Mint minden más izraeli fiatal lány, jól ismerte a mózesi törvényt. Tudta, hogy mi vár arra a lányra, aki nem szűzen megy férjhez. Az atyai ház bejáratához kellett állnia, hogy a falu lakói megkövezzék.

Mária Istennek mondott ámenje maradéktalan volt, a szó teljes jelentésével. Mária igenje magába foglalja az egész emberiség akaratát. Abban a pillanatban Mária mindnyájunkat képviselte. Mária hite tehát a szeretet, az engedelmesség aktusa, szabadon választott döntés volt, bár Isten kegyelméből fakadt – mondta prédikációjában P. Raniero Cantalamessa.

Amit a hívek azonnal megéreznek egy papnál, egy lelkipásztornál, az az, hogy hisz-e abban, amit mond, hisz-e a szertartásban, amit bemutat. Aki a papnál mindenekelőtt Istent keresi, azonnal észreveszi ezt. Ha nem Istent keresi, akkor könnyen csalódhat, és tévútra vezetheti magát a papot is. Elhitetheti a pappal, hogy mennyire fontos, milyen briliáns, mennyire halad a korral, miközben valójában csak „zengő érc, pengő cimbalom”.

A Szentatya hő kívánsága a katolikus papság spirituális megújulása, amely azzal a buzgósággal áll arányban, amellyel az egyház minden papja, püspöke képes ismét örömmel kijelenteni: Íme, itt vagyok, jelen vagyok. Jézus a következő szavakkal lépett a világba: „Itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem” (Zsid 10,7). Mi ugyanezekkel a szavakkal fogadjuk be Őt ezen a Karácsonyon: „Íme, jövök Jézusom, hogy megtegyem akaratodat” – mondta utolsó ádventi elmélkedésében P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír