Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!
A Feltámadt Üdvözítő megígérte, hogy velünk marad „mindennap, a világ végéig”. (cf. Mt 28,20) Egyházat alapított, Titokzatos Testét, amelynek Ő a feje, mi pedig tagjai vagyunk. Egyházában folytatja a Megváltás művét. Hét szentséget alapított, azokat az Egyházra bízta, hogy a szentségek közvetítsék a természetfeletti élethez szükséges kegyelmeket a bölcsőtől a sírig.
Az Utolsó Vacsorán alapította az Oltáriszentséget (Eucharisztia:
tehát szentmiseáldozat és a maradandó Oltáriszentség egyben) és az
Egyházi Rendet vagyis a Papságot. Azóta a kettő elválaszthatatlan
egymástól: csak ott van érvényes Oltáriszentség, ahol érvényes papság
van és fordítva. Az Egyházi Rendet a Szentlélek eljövetelétől, az első
pünkösdtől megszakítás nélkül, kézföltétellel adták tovább az apostolok
és utódaik. Az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán csak apostolainak mondta:
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. (Lk 22,19, 1 Kor 11,24) Ezért
van különbség az általános „királyi papság” és a szentségi szolgálati
papság között. Az általános papságban minden megkeresztelt részesült. A
keresztségben ugyanis vállalja, hogy keresztény életével papi
szolgálatot végez Isten dicsőítésére és a lelkek javára. Az Egyházi
Rendről ezt írja A Katolikus Egyház Katekizmusa: „Az a
szentség, mely által a Krisztustól apostolaira bízott küldetés
folytatódik az Egyházban az idők végezetéig. Az Egyházi Rend egyházi
testületet jelent, melynek egy különleges konszekrálás (ordinatio) által
válik tagjává valaki. E szentelés a Szentlélek különleges ajándéka
által szent hatalom gyakorlását teszi lehetővé Krisztus nevében
és az Ő tekintélyével Isten népe szolgálatára.” (322. és 323. kérdés,
in: KEK Kompendiuma, Budapest 2006,112-113.)
A pap a hívekért van. A papszentelésben hatalmat kapott, de azt
Krisztus példájára szolgálatként kell gyakorolnia. Ebben a szolgálatban
rászorul a hívek támogatására. Tudjátok, hogy Szentatyánk, XVI. Benedek
pápa meghirdette a Papság évét (2009. június 19-tál 2010. június
11-ig, Jézus Szentséges Szíve főünnepe nyitja és zárja). Ebből az
alkalomból Stephan Turnovszky bécsi segédpüspök úr gyönyörű elmélkedést
közölt, hogy mit tehetnek, és mit kell tenniük a híveknek papjaikért. (Was
können wir tun, um Priester zu unterstützen? Weihbischof Stephan
Turnovszky Wien, in: Hirten nach Deinem Herzen. Priesterliche
Berufung, Radio Maria Wien 2009,102-104) Ezt foglalom össze röviden
a következőkben.
1. A híveknek elsősorban imádkozniuk kell papjaikért. A pap is sokat
imádkozik a rábízottakért, de ő is rászorul arra, hogy a hívek
imádkozzanak érte. Csak a mennyországban fogjuk igazán felismerni, hogy
mennyire mások értünk ajánlott imája tartott meg bennünket. Szép szokás
megtartani a papok első szombatját, amelyen papokért és papi
hivatásokért imádkoznak. Isten ad mindig elegendő hivatást, csak az
elvilágiasodott, vallását nem gyakorló családban elfojtják
fiataljainkban a hivatás szavát, vagy éppen az a gyermek nem születik
meg, akinek Isten hivatást adott volna!
2. A hívek éreztessék papjukkal, hogy igénylik szolgálatát. A papi
állhatosság nagy támasza, ha látja, ma is szükség van rá, ma is
igénylik, hogy közvetítse a kegyelmeket, amelyeknek kiszolgáltatását az
Egyház reá bízta. Mivel a papszentelés után is ember marad a pap,
gyengeségei is vannak. A jó tanítvány elfedi mesterének emberi hibáit,
megvédi a rágalmakkal szemben is.
3. A pap is rászorul arra, hogy segítsenek munkájában. Egyedül
képtelen mindennek eleget tenni. A hívek háromféleképpen is segíthetnek a
lelkipásztori munkában: a) Tehetségük, „karizmájuk” szerint vegyenek
részt a lelkipásztori munkában, pl. betegek látogatása, felkészítése a
szentségek felvételére stb. b) Segítsék papjukat a plébánia
közigazgatási ügyeiben, pl. a könyvelésben stb. c) Gondoskodjanak arról,
hogy a plébánia otthonos legyen. A papi nőtlenség prófétai jel a mai
világban is. Nagy segítség a pap számára a valóban Egyházát szolgáló
házvezetőnő.
4. Az Úr Jézusnak mint igaz Istennek és igaz Embernek barátai is
voltak, pl. Lázár. Az őszinte barátság ápolása segíti a papot a magány
és érzelmi világ helyes ápolásában. Természetesen itt meg kell őrizni
mind a papnak, mind a hivőnek a kellő közelséget és a tisztes
távolságot, mert az egy családdal folytatott kizárólagos barátság rontja
a lelkipásztori pártatlanságot.
5. Ki mer szólni papjának vagy püspökének, ha helytelenül járt el?
Pedig a pap erre is rászorul, hogy a tisztelet megtartásával
tapintatosan figyelmeztessék hibáira, amelyek zavarnák a híveket. Az
életszentségre törekvő pap – mint minden keresztény – hálás a jóakaratú
figyelmeztetésért. (cf. Péld 17,10: „Az okosnak többet használ egyetlen
intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve.”)
Magától értetődik, hogy a pap elsőrendű munkatársai az egyházközség
fizetett alkalmazottai vagy önkéntes segítői: a kántor, az egyháztanács,
lelkipásztori kisegítők, a hittanárok és hittanárnők, a házvezetőnő, a
sekrestyés, a harangozó, a temetőőr és mások. Az egyházközségi
ügyintézésben a hívek választása és a főpásztor kinevezése után, az
Egyháztanácsra hárul a legtöbb feladat és felelősség, de minden hivő
megtalálhatja annak módját, hogy segítse papját munkájában.
Ezeket szerettem volna figyelmetekbe ajánlani, hogy felelősséget érezve
Papjaitok iránt, mindenben segítségükre legyetek küldetésük
megvalósításában.
Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és
minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2010. április 4-én, Urunk Feltámadásának főünnepén.
†György s.k.
érsek
