Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyházpüspöke.

Jelmondatául a „Non recuso laborem” – nem futamodom meg a munkától – mondatot választotta. „Ez a latin nyelv gazdagsága alapján akár így is fordítható: nem utasítom el a bajt, a nyomorúságot, a szenvedést. Mély értelmű utalás volt ez munkával és szenvedéssel teli életére. Áron püspök a bécsi döntés után Dél-Erdélyben maradt, Gyulafehérvárról kormányozta egyházmegyéjét. A háború alatt, és az azt követő nehéz években az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt”.  Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szentbeszéde, Gyulafehérvár, Márton Áron püspök halálának 25. évfordulója, 2005. szeptember 29.

 

Bíró János (P. Antal)

Erdély csillaga!

In memoriam Márton Áron

 

Áron püspök székely népünk

Legtündöklőbb csillaga,

A földön járt Úr Jézusnak

Megtestesült hű mása.

Megköszönjük az Istennek:

Örök hála érette,

Hogy szent Fiát a püspökben

Mihozzánk is elküldte.

 

Szentdomokos áldott földje:

A második Betlehem,

Felette a fényes csillag

Ragyogni fog szüntelen.

Áron püspök, megfogadjuk,

Esküt teszünk előtted:

Megőrizzük s továbbadjuk

A ránk bízott szent hitet.

 

Főpap voltál és vezérünk:

Sziklára szállt sasmadár,

Hirdetted, hogy legyen köztünk

Testvériség s béke már!

Sudár fenyő volt eszményed:

Ég felé néz, örökzöld,

Legyen ilyen minden utód,

Kit hordoz e drága föld.

 

Ezeréves kettős eszme

Őrizte meg nemzeted,

E megtartó örökségre

Épült egész életed:

Magyarság és Kereszténység!

Szentistváni gondolat!

Mindkettőhöz hű maradni

A legszentebb feladat!

 

Keletről jött rémuralom

Irtotta a szent hitet,

Védelmében élharcosként

Kockáztattad életed.

Történelem tűzpróbáját

Hősiesen megálltad,

Mint mestered a keresztet

Zokszó nélkül hordoztad.

 

Dicsőültek szent honában

Elfoglaltad helyedet,

Esdve kérünk, el ne feledd

A te árva népedet.

Mi pedig a palástodnak

Szegélyébe fogódzunk,

Benned bízva hittel hisszük:

Jobbra fordul a sorsunk.

 

Áron püspök Erdély egén

Legragyogóbb csillag vagy,

Fáklya voltál életedben,

Halálban is az maradsz!

Ez a csillag szórja fényét

A világon szerteszét,

Hogy hirdesse püspökünknek

Csodálatos életét!

 

*     *     *

 

Szembe az árral!

Áron püspök öröksége

 

ÁRON PÜSPÖK: Erdély fia,

Szikla jellem a javából,

Csodát fakaszt minden szava,

Akár Mózes a sziklából.

 

Pisztrángoktól megtanulta,

Sosem úszna ők az árral,

Mindig szembe, mindig fennebb,

Rendületlen kitartással.

 

Egyik szirt a másik után

Sziklát görget az útjába,

Csak előre, soha hátra:

Ez a hősök életútja.

 

Sokat mond, hogy a bölcsőjét

Székely fenyőből faragták,

Jellemét az ellenszelek

Márvány keménnyé formálták.

 

Félszázad bő viharában,

Mindig árral szemben úszott,

Így hagyott az utókorra,

Kifényesült lábnyomokat.

 

Történelem tűzpróbáját,

Állta, mint a hős mártírok,

Nem törték meg sem a börtön,

Sem a vörös Pilátusok.

 

Bámulatos bátorsága,

Áttörte a hallgatást is,

Illyés Gyula mondta róla:

Ő egy „emberkatedrális”.

 

Az a hal, mely árral úszik,

Hassal ég felé fordulva,

A hullámok játékszere,

Nem pisztráng az, csak egy hulla.

 

Napsütésben, langy melegben,

Élvelegni ja de jó!

Összeroppansz, ha a nyarat,

Elsepri a téli hó!

 

Ki vagyok én? Hadúrfia!

Embernek is nagyon ronda,

Ki Istentől beleoltott,

Természetét megtagadja.

 

Meg ne alkudj! El ne csüggedj!

Pisztráng lélek lakjék benned!

Mindig büszkén nézzen fel rád

Tőled sokat váró néped!

 

Állandó szél ellenében,

Hullámárral megbirkózni,

Hív a nagy tét, az egyetlen:

Megmaradni! Megmaradni!

 

„Ember küzdj és bízva bízzál!”

Fel a fejjel! A magasba!

Ezt hirdette, zengte, zúgta

Erdély ország prófétája.

 

Legyen hát a jelmondatunk:

„ÁRRAL SZEMBEN MINDEN ÁRON”

Ezt hagyta ránk örökségül

A nagy püspök MÁRTON ÁRON!