A felelősség komolyan hangzik, különösen akkor, ha a gyermekeinkre gondolunk. De mit is jelent valójában felelősnek lenni? Az egyik leggyakoribb téveszme, hogy a felelősség egyenlő az engedelmességgel, azaz azt akarjuk, hogy a gyerek azt csinálja, amit elvárunk tőle. Ez a megközelítés azonban nem hagy sok teret az igazi tanulásnak és a világ megértésének. Ennél van egy sokkal hatékonyabb és gyermekbarát mód arra, hogy megtanuljanak felelősségteljesen viselkedni.

Ha az ok-okozati módszerrel dolgozunk, meg tudjuk mutatni a gyereknek, hogy a tetteik és döntéseik következményekkel járnak, mely érinti a körülöttük lévőket is. Az alábbiak a legjobb tippek arra, hogyan lehet a gyermeket felelősségre tanítani az ok-okozati elv és a pozitív pedagógia módszereivel.

1. Mutassunk példát!

A felelősség megtanítása azzal kezdődik, hogy mi magunk legyünk követendő példaképek. A gyermek mindig figyel minket, és valószínűleg ugyanúgy fog cselekedni mint mi. Tehát, ha a dolgainkat széthagyjuk a házban, akkor nem kellene elvárni a gyerekünktől, hogy rendet tartson. Ugyanígy, ha rengeteg édességet eszünk, akkor igazán nehéz lesz meggyőzni arról, hogy csak hétvégén szabad nassolni, ha mi magunk más példát mutatunk.

2. Mindig magyarázzuk el, hogy miért!

Ha mi, felnőttek csinálhatunk valamit, de a gyerekek nem, akkor tudniuk kell, hogy miért. Ha egyszerűen csak annyit mondunk, hogy „Mert én felnőtt vagyok, és te meg gyerek!”, az nem fog segíteni nekik megérteni, hogy miért nem szabad valamit csinálni. Őszintének lenni a gyerekekkel mindig jobb, mint ha csak mellébeszélünk, vagy nem adunk semmiféle magyarázatot egyáltalán, és ez tényleg segít nekik megérteni a világot. Amikor valamire nemet kell mondanunk, mindig indokoljuk! Például:

„Nem jöhetsz velem, mert ott nagyon sokan lesznek – így könnyen eltévedhetsz vagy elveszhetsz.”

„Nem nézheted meg ezt a filmet, mert már túl késő van – a gyerekeknek több alvásra van szükségük mint a felnőtteknek, mert még fejlődnek, és a testüknek több pihenésre van szüksége.”

„Sajnálom, nem vehetem meg ezt a játékot, ez túl drága – élelmiszer, ruha, számlák stb. kifizetésre kell a pénz.”

3. Mutassunk rá a következményekre!

Ez messze a legjobb módja annak, hogy segítsünk a gyerekeknek megérteni a hatás és ellenhatás elvét. Annak érdekében, hogy elkerüljük a gyerekre nehezedő nyomást, vagy hogy bűntudatot keltsünk benne, mindig az a legjobb, ha a család tagjaira vagy a körülöttünk lévő emberekre és dolgokra hivatkozunk. Keressünk példákat, melyek elgondolkodtatják a gyermeket, tanuljon szórakozva. Meg tudjuk beszélni a szituációkat, és a lehetséges megoldásokról listát készíthetünk. Például:

„A padló a konyhában vizes, így könnyen csúszik. Ha feltöröljük a padlót, akkor mindannyiunknak biztonságosabb lesz rálépni.”

„A ruhák halomban állnak a szobádban. Gondolod, hogy így könnyű lesz megtalálni a kedvenc pólódat?”

„Beleléptem egy kutyapiszokba a járdán, és a cipőm most bűzlik. Ne felejtsük majd el a mi kutyusunk után felszedni a piszkot, nehogy mások is így járjanak!”

4. Bátorítsuk a gyermekünket az önálló döntéshozatalra!

Ha hagyjuk, hogy a gyerek választhasson és dönthessen arról, hogy mi a legjobb neki, akkor nagyon hamar megtanulja, milyen következményekkel jár a döntése, és hogy ez jó-e neki vagy a körülötte lévőknek vagy nem igazán. Segíthetünk neki a lehetséges előnyök, illetve kockázatok elemzésében, megvitatásában, de próbáljuk meg elkerülni a hosszú elméleti magyarázatokat – a tapasztalatalapú dolgok mindig a legelőnyösebbek. Minél több döntést hozhatnak meg a gyerekek, annál fontosabbnak és önállóbbnak fogják magukat érezni.

Kezdjünk kisebb dolgokkal, és ha úgy látjuk, hogy jól megy a gyereknek, fokozatosan lehet továbblépni „komolyabb” feladatokra. A legjobb dolog, ha két vagy három megoldás közül választhatnak – kérjük meg, hogy válasszák ki a nekik legmegfelelőbbet abban az adott pillanatban! Így a dolgok irányítása könnyebb, és elkerülhetjük a meglepő és lehetetlen ötleteket.

„Mikor szeretnéd elpakolni a játékaid? A vacsora vagy a film után?”

„A könyveket egy dobozban szeretnéd tartani vagy fenn a polcon?”

„Azt mondtad, hogy az összes sütit most eszed meg. Mi most eszünk párat, és még később is fogunk. Ha az összes sütid megeszed most, akkor később nem tudsz velünk enni. Mit gondolsz?”

5. Vonjuk be a gyerekeket is a családi döntésekbe!

Amikor csak lehet, vitassuk meg a fontosabb problémákat és helyzeteket a gyermekekkel is, mondjuk el, mi mit gondolunk, és kérjük ki a véleményüket! Nem kell nekik minden részletre kitérni. Néhány alapvető információ birtokában is már úgy érzi a gyermek, hogy fontos, és megbecsüljük. Mondjuk meg nekik, hogy érdekel, mit gondolnak, és boldogan fognak bekapcsolódni új ötletekkel és kreatív megoldásokkal. Ha megvitatjuk a dolgokat a gyerekekkel, és kikérjük véleményüket, az segíteni fogja a tervezést akár egy jelentős változás esetén is (például iskolaváltás, költözés). Felkészülhetnek az új helyzetre, megoszthatják a félelmeiket és ötleteiket velünk. Így könnyebben fognak szembenézni az új környezettel vagy élethelyzettel.

Ha megértik a gyermekek, hogy cselekedeteik pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják a saját életüket és más emberek életét, akkor először jobban figyelnek, majd érzékenyebbek lesznek saját és mások érzéseire és szükségleteire – ezáltal nem csupán felelősségteljes gyermekekké válnak, hanem felelősségteljes és megértő felnőttekké is.

Forrás: www.mommyedition.com/ www.boldogsagora.hu