A búcsú a felebaráti szeretet formája. Minél több jót teszek, annál inkább nagylelkűvé válok, közelebb kerülök az Istenhez már itt a földön és majd a mennyben is.

Sokszor előfordult, hogy éreztem, rám nehezül egy veszekedés, egy rosszul megoldott probléma, és ha ekkor próbáltam egy szent „kezét megfogni”, közbenjárását kérni, azt éreztem, most nyugodtan állhatnék az Isten elé, mert a számvetésem tiszta és egyenes.

Áthúzta Isten az elmúlt életem számadását; hibáimat, rossz döntéseimet lenullázta. A morális megtisztulás terhet vett le rólam, az erőm, az önbizalmam visszatért, tudtam, hogy bármi is történt, folytathatom utamat.

Életemben többször nagyon határozottan megéltem a megtisztult újrakezdés kegyelmét, ez

csodálatos szép, katartikus állapot, amikor az ember érzi a maga végtelen kicsiségét, hogy egy marék porból teremtett, behatárolt lény, másfelől érzi azt, hogy Isten a jóságával, Krisztus a keresztáldozatával eltörölte a bűnét, és gyengesége ellenére méltó a Jóisten kebelén lenni, álmodni arról, hogy a Szentháromságos Egyisten közösségében élheti le az örök életét.

Adná Isten, hogy minél gyakrabban és minél többen megtapasztaljuk a lelki újjászületés, újrakezdés nagy kegyelmét és ajándékát. Olyan jó tudni azt, hogy Isten nem egy sértődött, duzzogó öregúr, aki félrevonul, ha megbántottuk, olyan jó tudni azt, hogy Isten megbocsátás lehetőséget ad arra, hogy újrakezdjünk, ha látja rajtunk az erőfeszítést, a tiszta szándékot, hogy vissza akarunk hozzá térni.