December 31-én is elimádkozta a Szentatya az úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Elmélkedésében a család szerepét hangsúlyozta a gyermekek harmonikus felnevelkedésében.
Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ezen a karácsony utáni első vasárnapon a názáreti szent családot ünnepeljük. Az evangélium arra hív minket, hogy gondolkodjunk el, mit élt át Mária, József és Jézus, miközben családként együtt növekedtek a kölcsönös szeretetben és az Isten iránti bizalomban. Ennek a bizalomnak a kifejeződése a Mária és József által elvégzett rítus, gyermeküknek, Jézusnak a felajánlása Istennek. Az evangélium így fogalmaz: „Felvitték a gyermeket Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak” (Lk 2,22), amint a mózesi törvény megkívánta. Jézus szülei a templomba mennek annak tanúsítására, hogy fiúk Istenhez tartozik, és hogy ők őrzői és nem birtokosai az ő életének. Ezen érdemes elgondolkodni! Minden szülő őrzője és nem birtokosa gyermekei életének, és az a feladata, hogy segítse őket növekedni és éretté válni.
Jézus szüleinek ez a gesztusa hangsúlyozza, hogy az egyének és a családok történelmének csak Isten az Ura. Mindent tőle kapunk. Minden családnak el kell ismernie ezt az elsőséget, a szülőknek úgy kell őrizniük és nevelniük gyermekeiket, hogy azok megnyíljanak Istenre, aki az élet forrása. Ebben rejlik a belső fiatalság titka, amelyről épp két idős ember, Simeon és Anna tesznek tanúságot az evangéliumban. Kivált az agg Simeon, aki a Szentlélektől indíttatva azt mondja a gyermek Jézusról: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben. Az ellentmondás jele lesz ő […], hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai” (Lk 2,34–35).
Ezek a prófétai szavak feltárják: Jézus azért jött, hogy „elbuktassa” azokat a hamis képeket, amelyeket Istenről és önmagunkról alkotunk; azért jött, hogy „ellentmondjon” a világias biztosítékoknak, amelyekre támaszkodni akarunk; azért jött, hogy „feltámasszon” minket egy hiteles, valóban emberi és keresztény útra, amely az evangélium értékein nyugszik. Nincs olyan családi helyzet, amely elől el lenne zárva az újjászületésnek és feltámadásnak ez az új útja. A családok előtt – az esendőség, a kudarcok és a nehézségek sebeit magukon hordozó családok előtt is – valahányszor visszatérnek a keresztény tapasztalat forrásához, új utak és nem várt lehetőségek nyílnak.
A mai evangéliumi elbeszélés szerint Mária és József, „miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig – mondja az evangélium – növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta” (Lk 2,39–40). A család nagy öröme a gyermekek növekedése, tudjuk mindnyájan. Fejlődniük és erősödniük kell, bölcsességre kell szert tenniük, és be kell fogadniuk Isten kegyelmét, ahogyan Jézussal is történt. Ő valóban egy volt közülünk: Isten Fia gyermekké válik, elfogadja, hogy növekednie és erősödnie kell, bölcsesség tölti el, és Isten kegyelme van rajta. Máriának és Józsefnek abban az örömben van része, hogy láthatják mindezt gyermekükben. A családnak ez a küldetése: kedvező feltételeket teremteni a gyermekek harmonikus és teljes felnövekedéséhez, hogy jó, Istenhez méltó és a világot építő életet éljenek.
Ezzel a jó kívánsággal fordulok ma minden családhoz, és Máriának, a családok királynőjének segítségét kérem hozzá.
A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Kedves testvéreim!
Szeretném kifejezni közelségemet az egyiptomi kopt ortodox testvérekhez, akiket két nappal ezelőtt két fegyveres támadás is ért, egy templomban és egy áruházban, Kairó külvárosában. Az Úr vegye magához az elhunytak lelkét, nyújtson támaszt a sebesülteknek, a családtagoknak és az egész közösségnek, és térítse meg az erőszakosak szívét.
Ma különleges köszöntést intézek az itt lévő családokhoz, és azokhoz is, akik otthonról követnek minket. A szent család áldjon meg titeket és vezessen titeket utatokon!
Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm az egyházközségi csoportokat, a társulatokat és a fiatalokat. Ma ne feledkezzünk el köszönetet mondani Istennek az elmúlt évért és minden jóért, amit kaptunk! Jót tesz nekünk, mindnyájunknak, ha rászánunk egy kis időt, és végiggondoljuk, mennyi jó dolgot kaptunk az Úrtól az év során. És mondjunk köszönetet! Ha pedig értek minket megpróbáltatások, nehézségek, akkor azért is mondjunk köszönetet, hogy meg tudtunk küzdeni ezekkel az időszakokkal! Ma a köszönet napja van!
Mindenkinek szép vasárnapot és vidám szilveszterezést kívánok! Még egyszer köszönöm jókívánságaitokat és imáitokat: legyetek oly kedvesek, továbbra is imádkozzatok értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
December 31-én is elimádkozta a Szentatya az úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Elmélkedésében a család szerepét hangsúlyozta a gyermekek harmonikus felnevelkedésében.