Az anyák napja az egyik legmeghatóbb ünnepünk, hiszen az előtt az ember előtt tisztelgünk ezen a napon, akinek születésünktől kezdve mindent köszönhetünk. Nem csak itthon, hanem a világ minden pontján számon tartják ezt a jeles napot.

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, és igaz ez az ünneplésre is. Az anyák napját mindenki számon tartja, de eltérően ünneplünk mi, mint más országok lakói. Nem csak az időpont, de az ünnep köré csoportosuló hagyományok is változnak a különböző kultúrákban.

Amerika

Amerika az anyák napja ötletének szülőföldje: itt harcolták ki először azt, hogy ez a nap hivatalosan is nemzeti ünnepnek számítson – nem véletlen tehát, hogy az amerikaiak nagy jelentőséget tulajdonítanak a megemlékezésnek. Az anyák napja itt is, mint minden angolszász területen május második hétvégéjére esik. Mára ez az ünnep nagymértékben elanyagiasodott az államokban: a boltok hetekkel előtte megtelnek az ilyenkor szokásos csecsebecsékkel és ajándékokkal. A felmérések szerint ezen a napon foglaltak leginkább a telefonvonalak, az éttermekben pedig hetekkel előbb asztalt kell foglalni, hiszen egyik gyerek sem szeretné, hogy az anyja ezen a napon a konyhában dolgozzon.

Ausztrália

Amerikához hasonlóan az anyák napi ünnepség szintén május második vasárnapjára esik. Ezen a napon a hagyományoknak megfelelően mindenki szegfűt visel a ruháján: a színes szegfű azt jelképezi, hogy az illető édesanyja még él, a fehér szegfűvel pedig az elhunyt szülő előtt tisztelegnek. Az ausztrálok nem csak saját édesanyjuk előtt tisztelegnek e napon, hanem nagyanyjuk és azon nők előtt is, akik az anyjuk mellett gondozta őket. Ezen a napon a gyerek a tisztelete jeleként kényezteti a szeretett asszonyt: ágyba viszi neki a reggelit, ajándékokkal és süteményekkel halmozza el.

India

Bár Indiában új ünnepnek számít az anyák napja (még nem nyilvánították hivatalosan is ünnepnappá), mondhatni, hogy rövid, alig egy évtizedes pályafutása alatt igen népszerűvé vált. Ez nagy szó egy olyan országnál, melynek lakói ragaszkodnak a tradicionális szokásokhoz és igyekeznek kerülni a modern, globalizálódott világ vívmányait. Újszerű ünnep lévén nincsenek nagy hagyományai: bár mostanra a legkisebb falvakban is megemlékeznek az anyákról – Amerikához hasonlóan – május második vasárnapján, Delhiben van a legnagyobb az ünneplés. Ilyenkor az éttermek különleges ajánlatokkal szolgálnak vendégeik számára és az ajándékboltok is megtelnek apróságokkal.

Arab országok

A modernizációnak köszönhetően az arab országokban is egyre kedveltebb ünneppé válik az anyák napja. Bár egyes kultúrákban a nő személye alacsonyabb rendűnek számított, mint a férfiaké, a vallás és a nemek közötti megkülönböztetés háttérbe szorulásával ez a lealacsonyított szerep is kezd megváltozni. Nem véletlen, hogy ezen a napon a gyerekek nem csak tiszteletüket fejezik ki anyjuk és más szeretett asszonyok iránt, hanem ez egyfajta alkalom is arra, hogy az anya és gyermek közötti feszültségeket feloldják, javítsanak kapcsolatukon. Az arab világ legtöbb országában az anyák napját a tavasz első napján, azaz március 21-én ünneplik.

Mexikó

Mexikóban az anyák napja fix dátum: május 10-én ünneplik. Az ország legtöbb ünnepéhez hasonlóan az anyák napja is egy színes kavalkád. A gyerekek már egy nappal előbb hazatérnek a családi házba, hogy felkészüljenek az édesanyák megünneplésére. A gyerekek hagyományosan ajándékokkal halmozzák el szüleiket: a kicsik saját készítésű, a nagyok vásárolt ajándéktárgyakkal kedveskednek, dalokkal és versekkel szórakoztatják édesanyjukat. Hagyományos mexikói ünnepi vacsora a kukorica lepény, és az „atole”, egy kukorica alapú, sűrű ital. Mexikóban azonban nem csak az édesanyákat ünneplik ezen a napon: itt fontos egyházi esemény is, amikor Szűz Mária előtt róhatja le kegyeletét minden hívő. Így a latin-amerikai ország anyák napi programjának elmaradhatatlan része az istentisztelet.

Írország

Angliához hasonlóan Írországban az anyák napja a keresztény böjti hónap negyedik vasárnapjára esik. A szigetországban az anyák napja eredeti hagyományát az táplálta, hogy a szegény falvakból származó gyerekeket a városokba küldték dolgozni, és ezek a gyerekek csupán évente egy szabadnapot kaptak – ekkor visszazarándokoltak szülőházukba és az útmentén összeszedett virágcsokorral köszöntötték anyjukat. Az ipari forradalom után természetesen a szokás átalakult, de a gesztus még mindig ugyan olyan erősen él az ír kultúrában.

Forrás: Napidoktor.hu