A 2018-as pünkösdi búcsú legyen a fiatalok, az ifjúság búcsúja! Nagy a felelősségünk, nagy a felelőssége mindazoknak, akikre rábízta a jó Isten a gyermekeket, hiszen a gyermek a családban szocializálódik, ott tanul meg kapcsolatot teremteni, és lesi el, hogy hogyan szeretik egymást a szülők. Megtanulja a rokoni kapcsolatokat, azt, hogy hogyan kell viselkedni a szomszédokkal, a barátokkal, és még lehetne folytatni, hogy mennyi mindent a családban sajátít el. Majd következik az oktatás, a bölcsőde, az óvoda, az iskola, és mivel a keresztény ember többletet akar adni a gyermekének, miután ő lerakta benne a hitbeli alapokat, elküldi hittanórára, vagyis továbbadja, rábízza az egyházra, hogy a hitben felnőtté, felelősségteljes gondolkodóvá nevelje.
Teljes videó a búcsúról:
A szentmise kezdetén Jakubinyi György gyulafehérvári érsek emlékeztetett arra, hogy az idei a 451. fogadalmi zarándoklati búcsú. Felidézte: egykor a székely ősök azt fogadták, hogy ha a Szűzanya megsegíti őket őseik hite megőrzésében, akkor pünkösd szombatján minden évben elzarándokolnak Csíksomlyóra. A búcsú céljának nevezte, hogy a zarándokok megerősítést kapjanak őseik hitében.
Marian Adam Waligóra, a częstochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnökének homíliáját adjuk közre.
Kedves Testvérek!
Kedves Magyarok! Főtisztelendő Érsek Úr, Püspök atyák, Tartományfőnök úr, Paptestvérek, Tisztelt Elnök úr a feleségével! Tisztelt közjogi méltóságok! Kedves szerzetes testvérek! Az egész történelmi Magyarország területéről érkezett kedves zarándok testvérek!
Kedves televíziónézők, a Mária Rádió hallgatói! Kedves fiatalok, hiszen a fiatalok éve van a főegyházmegyében! Külön szeretettel köszöntöm a vendéglátó székely és csángó népet!
2016. augusztus 3-án, az általános kihallgatás idején a Vatikánban, Ferenc pápa Lengyelországból, az ifjúsági világtalálkozóról visszatérve, a częstochowai látogatására utalt. Pontosan visszaemlékezve imádságára, amelyet a mi lengyel nemzeti kegyhelyünkön átélt, a következőket mondta: „Ez alatt az út alatt megtekintettem a częstochowai kegyhelyet is. Mária kegyképe előtt ajándékot kaptam, az Édesanya tekintetét…”
A mai napon, itt, Csíksomlyón, ezen a szent helyen mindenki elmondhatja, hogy „megkaptam az Istenanya tekintetének ajándékát”. Ahogy Ferenc pápa Częstochowában, a Szűzanya kegyképe előtt imádkozva, mi is itt, Csíksomlyón, ez előtt a kegyszobor előtt állva, valóban „megkapjuk az Istenanya tekintetének ajándékát.”
Emlékszem arra, amikor 25 évvel ezelőtt mint fiatal pálos kispap álltam az itteni kegytemplomban és várakoztam a többiekkel, hogy a kegyszoborhoz érve megérinthessem a Szűzanya lábát, közelről belenézhessek anyai szemébe. Soha nem fogom ezt a pillanatot elfelejteni, annak ellenére, hogy Lengyelországban, Częstochowában térden csúszva számtalanszor megkerültem a Fekete Madonna kegyképét, és arcába tekintve állhattam előtte. Tudom, hogy éppen akkor, amikor az imádság különleges pillanatait éljük át, ténylegesen „megkapjuk az Istenanya tekintetének ajándékát.” Ez az ajándék nagyon fontos az életünkben és hivatásunkban.
Kedves testvérek!
Mindezt azért mondom, mert mindannyiunknak szüksége van az Istenanya közelségére. Mi, hívő emberek, gyakran megyünk Krisztus Anyjához ezért a közelségért. Elzarándokolunk kegyhelyeire: itt, Erdélyben, Csíksomlyóra, hogy megérintsenek bennünket a híres kegyszobor kegyelmei; Lengyelországban Częstochowába, hogy térdelve körbejárjuk a Szűzanya oltárát, és találkozzunk tekintetével a kegyképen keresztül; Fatimába, hogy többször megérintsük az Ő jelenésének a helyét… és még sokfelé, azért, hogy az Isten Fia Anyjának közelségén keresztül megtapasztaljuk Isten számunkra megmutatkozó kivételes jelenlétét. Valljuk be őszintén, hogy ez nekünk gyakran hiányzik. Ezért keressük ezt Mária tekintetében, az abból ránk áradó kegyelmekben, és az Isten előtti közbenjárásában.
Fontoljuk meg, hogy miért is zarándokolunk?
Miért vagyunk itt, ebben a csodálatos közösségben; hívő emberek közösségében, egy nemzet közösségében, szívből imádkozó emberek közösségében?
Bizonyosan azért, hogy tanúságot tegyünk más testvéreinkkel való egységünkről a hitben. Ugyanakkor azért is, hogy kézzelfoghatóvá tegyük, megmutassuk, hogy egy nemzet vagyunk, egy nép, amely szereti Istent és saját szülőföldjét. (Ezért, magyar testvéreim, soha ne engedjétek el egymás kezét, akárhol is éltek a világon!) De mindenekelőtt azért vagyunk itt, mert szeretnénk valamit kérni, kiesdekelni Mária közbenjárása által az Istentől. Szeretnénk megtapasztalni kegyes, szerető anyai tekintetét. Egyrészről itt akarunk hagyni valamit magunkból, másrészről el akarunk vinni valamit ennek a helynek szentségéből. Új erőt szeretnénk meríteni belőle, a lélek erejét – amelyre oly nagy szükségünk van a hétköznapokban.
Szeretett zarándok testvérek!
Azok az indítékok, amelyekkel megérkeztünk ide, Csíksomlyóra, nagyon fontosak. Mindegyiknek komoly jelentősége van számunkra. Nem lehet egyik sem közömbös. A mindennapi életünkben szükségünk van olyan pillanatokra, amikor megerősítjük és megújítjuk lelkünket, hitünket. Mária ezen a helyen kétségtelenül nagyon sokat segít nekünk. Erről nem kell nekem benneteket meggyőznöm. Ez a mostani nagy búcsús nap, amit itt átélünk évről évre – több mint 400, egész pontosan ebben az évben már 451 éven keresztül – megmutatja nekünk, hogy az erdélyi, magyarországi és a világ minden részéről érkező magyar hívők hol keresnek igazi segítséget és védelmet. Ezen a helyen most az egész magyarság így fohászkodik: „Most segíts meg, Mária…”
Mária a mai napon, pünkösd szombatján arra szólít bennünket, hogy itt, ebben a természet adta utolsó vacsora termében gyűljünk össze, és tartsunk ki Vele együtt az imádságban. Vele együtt várakozzunk az isteni adományokra – a Szentlélek új sugallataira, hivatásunk megerősödésére.
Amikor Máriára tekintünk, megtanuljuk felismerni Isten ránk vonatkozó terveit. A mai evangéliumban Mária hivatásának csodálatos leírását hallottuk. A hírüladás, az angyali üdvözlet evangéliumának is nevezzük. Igen, ez egy serkentő írás, amely az ember szívében lezajló isteni műről szól. De ami még ennél is szebb: a legtökéletesebben tárja elénk, hogyan kell válaszolni Isten megszólítására. Mária itt egy rövid és konkrét választ ad. Nincs hosszas értekezés. Mindenfajta ingadozás nélkül mondja: „Legyen nekem a Te igéd szerint.” Ennyire egyszerű. Milyen könnyűvé lehet tenni a lelket, amikor az Ő világos, egyértelmű, Istennek adott válaszát halljuk…
És milyen a mi válaszunk Isten adományaira?
Nem mindig olyan szép, egyenes vonalú, mint amilyen Máriáé. Az utóbbi hetek megmutatták, hogy nekünk bőven van ezen mit átgondolnunk és javítanunk.
Az elmúlt hónapban, áprilisban, megviselt bennünket az, ami a világ szeme láttára történt egy gazdag, modern európai országban, Nagy-Britanniában, a liverpooli kórházban. Hallottuk a média által közvetítve Lengyelországban, Olaszországban és más európai országokban, gondolom itt is, hogy a jog hatalmába burkolózva hogyan mondtak le egy Alfie nevezetű gyermek életének védelméről. Az egyetlen bűne az volt, hogy megbetegedett, nem tudott magától lélegezni, az agyában keletkezett betegség miatt… És az is a bűne volt, hogy olyan szerető szülei voltak, akik a lehetőségekhez képest, a jelenlegi orvostudomány eszközeivel, segíteni akartak neki, de a bírósági ítélet ezt nem tette lehetővé. Emlékezzünk csak Jézus szavaira: „Mindaz, amit a legkisebbnek tesztek, velem teszitek…” Érthető, hogy ez mindenkinek csalódást okozott, az emberség vizsgája volt. Csalódást, az evangéliumot hallgatva és hirdetve. Íme, látjuk, hogyan lehet megölni egy gyermeket, miközben ez a világ a kozmosz legutolsó sarkát is kutatja, feltárja a tenger mélyét, mesterséges intelligenciát alkot, diagnosztizálja a legcsodálatosabb, legprecízebb eszközökkel és gépekkel a legritkább betegségeket, ugyanakkor nem kifizetődő számára megtartani egy kisfiú életét, akinek csak oxigénre, vízre és ételre lett volna szüksége. Mindehhez még az is hozzátartozik, hogy Ferenc pápa latba vetve egész pápai tekintélyét, biztosította volna a Vatikán orvosi ellátását, hogy segítsen a gyermeknek és reményt adjon a szüleinek. És még az is ide tartozik, hogy a világon milliók követelték Alfie életben maradását. Mit szólhatunk ehhez? Elfelejtette a barbár világ a szeretet parancsát, elfelejtette az ember legalapvetőbb jogait.
Kedves testvérek!
Mennyire eltávolodtunk mindattól, amit ma hallottunk és átelmélkedtünk, vagyis Mária szent és tiszta szavaitól: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint.” Sajnos, mindig megismétlődik bennünk, emberekben a sátáni gondolat: „Nem fogok szolgálni.” Elfordulunk Isten akaratától, és magyarázkodunk, aminek semmi köze sincs az igazi szeretethez. Mária, akihez ma eljöttünk, szereti az életet. Nyitott szívvel fogadja a hírt, hogy az Isten Fia Anyja lesz. Istennek azt mondja: „Igen. Jó. Elfogadom hivatásomat. Azonosulok vele… Legyen nekem a Te igéd, a Te szavad szerint.” És amikor kell, harcol a Gyermek életéért, Egyiptomba menekül Józseffel, és óvja a kicsi Jézust, nem akar megszabadulni tőle, mint szükségtelen dologtól. Ezért szeretném példaként említeni a lelki adoptálás lehetőségét. Vagyis egy általunk ismeretlen, és az abortusz által veszélyeztetett magzatért imádkozunk kilenc hónapon keresztül, fogadalomtétellel megerősítve.
A korábban fájdalomtól és tehetetlenségtől átitatott kemény szavak azért fakadtak ki belőlem, mert napokon keresztül láttuk erőtlenül a megrázó kontrasztot, vagyis egy gazdag ország megcsodált kicsi gyermekét az angol királyi házaspár karjaiban, miközben nem tudott védelmet nyújtani annak a másik kisgyermeknek a liverpooli kórházban.
Kedves testvérek!
Mária szereti az életet. Szeret minden Istennek átadott, az Ő hangját meghalló, akaratát szívesen teljesítő életet.
Mi, akik Vele együtt összegyűltünk ezen oltár köré, ahogy a tanítványok az utolsó vacsora termében, imádkozva várjuk a Szentlélek eljövetelét, könyörögjünk ennek a Léleknek az ajándékaiért: mindazokért az adományokért, amelyek saját, keresztény életünkhöz szükségesek. Ez alól senki sem kivétel, mindannyiunkra vonatkozik: fiatalokra, idősekre, világi hívőkre, papokra és szerzetesekre egyaránt.
Szeressük, ahogy Mária szerette saját hivatását. Szeressük ne csak magunkat, hanem legyünk érzékenyek mások iránt is. Leginkább akkor, amikor valaki nagyon kicsi, nagyon beteg, és nem tud egyedül megküzdeni saját jogaiért. Nehéz nekünk a Nagy-Britanniában tapasztalt események felidézése, amelyek egy kiforgatott és számunkra elfogadhatatlan világ történései. Ez nem a pesszimizmusnak a hangja, hanem inkább figyelmeztetés az élettel kapcsolatos becsapással szemben. Mert lehetetlen azt mondani Istennek: „igen”, „legyen nekem a Te igéd szerint” – ugyanakkor meg úgy cselekedni, hogy az Ő akarata ne valósuljon meg az életemben.
„Igen.” Mária következetes. Az Ő „legyen nekem a Te igéd szerint” mondata világos jelzés, hogy szereti Isten akaratát, és mindent megtesz azért, hogy az meg is valósuljon életében!
Kedves zarándok testvérek!
Legvégül köszönöm nektek azt, hogy itt vagytok! Elviszem Lengyelországba, Częstochowába a ti imádságaitokat. Büszkék vagytok arra, hogy magyarok vagytok – erről tanúskodik az idehozott számtalan zászló és a helységneveiteket tartalmazó feliratok. Isten, áldd meg a magyart! Áldjon meg mindannyitokat, akik szeretitek az életet, családjaitokat, gyermekeiteket!
Máriával együtt mondjuk: Istenem, legyen nekem a Te igéd, a Te szavad szerint!
Egyik legcsodálatosabb írótok, Fekete István megfontolandó szavaival búcsúzom, aki így szól a magyar szívekhez:
„Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek, és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.”
Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye; MTI
„Legyen nekem a Te igéd szerint” (Lk 1,38)
A zarándokok motivációi különbözőek, de a hívó szó azonos valamennyi zarándok szívében. A ma emberének szüksége, igénye van a mozgásra, nem csoda hát, hogy újra felfedezte a zarándoklatot, amihez természetesen hozzájárul az is, hogy sokkal könnyebb a helyváltoztatás, könnyebben eljutunk akár távolabbi kegyhelyekre is. Így a zarándoklat ma élő tradíció, amelynek során lehetőség nyílik arra, hogy aki útra kel, találkozzon Istennel. Ezért nem véletlen, hogy napjainkban egyre népszerűbbek a kegyhelyek, a búcsújáróhelyek. A ma embere érzi, hogy szüksége van arra a lelki tartalomra, amit egy zarándoklat alatt élhet át. A zarándoklatnak megvan a maga ritmusa, hagyománya, ami találkozik a 21. század modern emberének az igényével. Nem lenne helyes, ha a búcsújárást az idős generáció vallásos gyakorlatának gondolnánk, hiszen egy-egy kegyhelyen számos fiatal is imádkozik, énekel, válaszolva a hívó szóra.
Csíksomlyó és a fiataloknak szentelt püspöki szinódus
Szentatyánk, Ferenc pápa a 2018-as rendes püspöki szinódust a Fiatalok, a hit és a hivatástisztázás témában hirdette ki. A világegyház szándékához kapcsolódva a Gyulafehérvári Főegyházmegye is a 2018-as pasztorális évet a Fiatalok a hit útján témában tervezi meg. Ennek a pasztorális évnek az elmélyítésében akar segítséget nyújtani 2018-ban a csíksomlyói kegyhely is. Az év mottója a fiatal Boldogságos Szűzanya válasza az angyal kérésére, Isten üzenetére: „Legyen nekem a Te igéd szerint.” (Lk 1,38) Valószínű, hogy a fiatal Mária is tervezett, kutatta, hogy hogyan fog folytatódni az élete, a fiatalsága miben fog kibontakozni. Amikor az angyal hírül adja neki az üzenetet, hogy „az Isten kiválasztott téged, és gyermeket fogansz”, akkor ő igent mond a hivatására.
Nem könnyű fiatalnak lenni
Nagyon jól tudjuk, fiatalnak lenni soha nem volt könnyű, hiszen mindig ott vannak a komoly nehézségek a felnőtté válás folyamatában. Az akart vagy akaratlan változások, a belső és külső elvárások, a szerelem, a barátság, az iskola, a munka kiválasztása mind-mind állandó problémát, fejtörést jelentenek. Nem könnyű egyik korban sem fiatalnak lenni. Nem könnyű ma sem, nem volt könnyű nekünk sem, de visszatekintve a családfánkra, valószínű minden kor fiataljának megvolt a maga kihívása, kísértése, és megvolt az, hogy mit tartott szépnek, mitől volt boldog.
Az idei búcsú az ifjúságé
A 2018-as pünkösdi búcsú legyen a fiatalok, az ifjúság búcsúja! Nagy a felelősségünk, nagy a felelőssége mindazoknak, akikre rábízta a jó Isten a gyermekeket, hiszen a gyermek a családban szocializálódik, ott tanul meg kapcsolatot teremteni, és lesi el, hogy hogyan szeretik egymást a szülők. Megtanulja a rokoni kapcsolatokat, azt, hogy hogyan kell viselkedni a szomszédokkal, a barátokkal, és még lehetne folytatni, hogy mennyi mindent a családban sajátít el. Majd következik az oktatás, a bölcsőde, az óvoda, az iskola, és mivel a keresztény ember többletet akar adni a gyermekének, miután ő lerakta benne a hitbeli alapokat, elküldi hittanórára, vagyis továbbadja, rábízza az egyházra, hogy a hitben felnőtté, felelősségteljes gondolkodóvá nevelje.
Felelősség a fiatalok iránt
Nagy a felelősségünk a fiatalok iránt. Ezért az ifjúság évében és a csíksomlyói pünkösdi búcsún is imádkozzunk mindannyian azért, hogy a jó Isten tegyen képessé bennünket arra, hogy példaképek tudjunk lenni a számukra, és szeretetünkkel, imáinkkal, életünk tanúságtételével tudjuk segíteni fiataljainkat útjukon!
A pünkösdi zarándoklat liturgikus programja
Május 18-án, pénteken az este 7 órakor kezdődő szentmise nyitja meg a csíksomlyói pünkösdi zarándoklatot. A szentmisét követően a kegytemplomban egész éjszakán át tartó virrasztás kezdődik.
Május 19-én, szombaton reggel 7-kor és 8-kor, valamint este 7 órakor lesznek szentmisék a kegytemplomban. A papságot, a búcsú szimbólumának tekintett labarumot és a pápai kisbazilika-jelvényt kísérő kordon délelőtt fél 11-kor indul a kegytemplom előtti térről az ünnepi szentmise helyszínére, a Kis- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe a Hármashalom oltárhoz, ahol az ünnepi búcsús szentmise délután fél 1-kor kezdődik. A kegytemplomban az este 7 órakor kezdődő pünkösdelőesti szentmisét követően, 8 órától reggelig tartó virrasztás lesz.
Május 20-án, vasárnap pünkösd ünnepe van. A szentmisék a kegytemplomban reggel 7-kor, 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor lesznek.
Május 21-én, hétfőn pünkösd másodnapján a szentmisék a kegytemplomban szintén ünnepi sorrendben lesznek: reggel 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor.
Az ünnepi búcsús szentmise szónoka
Marian Adam Waligóra OFSPPE pálos szerzetes, a częstochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnöke lesz a 2018-as ünnepi búcsús szentmise szónoka. Marian Adam Waligóra 1966. október 2-án született a lengyelországi Jędrzejówban. Általános iskolája elvégzése után a természet iránti szeretettől vezérelve erdészeti középiskolában folytatta a tanulmányait Zagnańskban. Erdész szeretett volna lenni, de a középiskola befejezését követően megváltoztatta terveit, és a hivatás hangját követve 1987-ben a pálos rendbe lépett, ahol 1993. július 30-án tett örökfogadalmat. 1994-ig a pálos rend szemináriumában tanult Krakkóban. 1994. június 18-án szentelték pappá Częstochowában a Jasna Góra-i pálos kegyhelyen.
Marian atya, Jasna Góra-i pálos házfőnök kapcsolata Magyarországgal
Fiatal pálos szerzetesként magyarul is tanult, amire a pálos rend magyar alapítása indította, ugyanakkor arra is gondolt, hogy így könnyebben tarthat majd kapcsolatot a magyarországi pálosokkal. Már ekkor komoly kapcsolatot létesített olyan személyiségekkel, akiknek fontos szerepe volt a lengyel-magyar barátság alakításában. Ezek az előzmények játszottak szerepet abban, hogy pappá szentelése után újmisésként Magyarországra, a pécsi pálos kolostorba került, és ott végzett közel egy éven keresztül lelkipásztori szolgálatot, elmélyítve a magyar nyelv, történelem és kultúra ismeretét, szeretetét.
Magyarországi tartózkodását követően a pálos rend központjába, a lengyelek nemzeti kegyhelyére, a częstochowai Jasna Góra-i pálos kolostorba helyezték, ahol tehetségének köszönhetően hamar jelentős beosztásba került: a kegyhely helyettes vezetőjének nevezték ki, és ezt a szolgálatot látta el egészen 2014-ig, amikor előbb 2014. április 16-tól a kolostor házfőnökhelyettese, majd még ugyanebben az évben augusztus 4-től a közel 100 pálos szerzetesből álló közösség házfőnöke lett.
Szent II. János Pál emlékének méltó megőrzése
Marian Adam Waligóra különös figyelmet szentel a magyar zarándokoknak, mindig hívja, várja, és nagy szeretettel fogadja őket Częstochowában Jasna Górán, amely azon túl, hogy Lengyelország nemzeti kegyhelye – ahogy emlegetni szokták: „Lengyelország szíve” –, a világ egyik legjelentősebb zarándokhelye is, amelyet minden évben emberek milliói keresnek fel, közöttük egyre növekvő számban magyarok is. A gyakori meghívásoknak eleget téve rendszeresen látogat Magyarországra, ahol szerteágazó lelkipásztori tevékenységet fejt ki, ugyanakkor közreműködik a magyarországi lengyel vonatkozású eseményeken. Sokat tesz a nagy lengyel pápa, Szent II. János Pál pápa emlékének méltó magyarországi megőrzéséért és tiszteletének erősítéséért. Személyes tapasztalatai alapján ismeri és szívén viseli a külhoni magyarság sorsát. Több alkalommal járta végig a határokon túli magyar helyeket, így fordult meg többször Csíksomlyón is.
A lengyel-magyar barátság nincs határok közé szorítva
Mindenütt tanújelét adta annak, hogy a barátság nemcsak a határok közé szorított államok, hanem a két keresztény nép között áll fenn. Nagyon sokat tesz a lengyel–magyar barátság elmélyítéséért. Ennek a tevékenységének is köszönhető, hogy a két nép barátságát szépen kifejező és jelképező események a lengyel és a magyar nemzet lelki egymásra találását hordozzák.
(Összeállította: Borsodi L. László ferences sajtóreferens)
