Könyvsorozattal emlékezett meg Szoboszlay Aladár római katolikus papról a Magyar PEN Club, a két hiánypótló kiadványt szerdán mutatták be a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben. A kiadványok többek között azért számítanak nélkülözhetetlennek, mivel a kilenc társával együtt kivégzett Szoboszlayról a magyar köztudat nagyon keveset tud.
Az 1926-ban alakult Magyar PEN Club nevű írószövetség és érdekvédelmi szervezet könyvsorozattal emlékezett meg Szoboszlay Aladár római katolikus pap, vértanú emléke előtt, aki a román kommunista diktatúra legkegyetlenebb időszakában szervezkedésbe kezdett a sztálinista állam és kiszolgálói ellen, ezért golyó általi halálra ítélték. A témával foglalkozó kutatók több kötetben dolgozták fel a Szoboszlay-perből és a megfigyelés időszakából megmaradt dokumentumokat.
A szerdán Csíkszeredában tartott könyvbemutatón Vekov Károly 2018-ban Áldozatok és Áldozottak címmel megjelent kötetét ismertették, illetve Tófalvi Zoltán frissen megjelent, A kereszt romániai vértanúi. Az áldozatok vére az égre kiált! című gyűjteményes kötetét, amely perdöntő iratokkal egészíti ki a tragikus sorsú pap elítélésnek ördögi történetét, és új megvilágításba helyezi az egyes szereplőket és a koncepciós eljárás folyamatát. A csíkszeredai eseményen elsőként Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót a könyvek szerzőinek. Vekov Károly történész rámutatott, hogy Szoboszlay neve kevésbé ismert úgy a magyar, mint a román közegben, így csak egy nagyon szűk kör van tisztában azzal, ki is volt ő. Ez azért is meglepő, mert az általa szervezett mozgalomban résztvevők és elítéltek több mint fele székelyföldi volt, a másik része pedig főként partiumi.
Fölvetődik a kérdés, hogy miért is történt ez így. Szoboszlay szervezőkészségére bizonyíték mindez, arra, amire azóta sem jöttek rá többek között a politikusaink sem: hogy az országnak az összmagyarságát kell összefogni ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Szoboszlay partiumiként rájött arra, hogy Székelyföld nélkül nem lehet semmit tenni ebben az országban a magyarság érdekében. Így lett végül Székelyföld a bázisa az általa szervezett mozgalomnak – elevenítette fel a történész. Hozzátette, amellett, hogy Szoboszlay neve csak szűk körben ismert, egyházi közegben is inkább rossz híre van. „Volt, aki kalandornak tartotta, volt aki idealistának vagy forradalmárnak. Valójában azonban egy elkötelezett katolikus pap volt, aki próbált a nemzete helyzetén segíteni, ennek bizonyítéka az a több mint kétszáz oldalnyi szöveg, amely az ő briliáns személyiségét mutatja be” – húzta alá. Tófalvi Zoltán is azzal kezdte ismertetőjét a szerdai könyvbemutatón, hogy a magyar köztudat nagyon keveset tud a hírdedt '50-es évekről, pedig ez a korszak, és ennek megfelelően a Szoboszlay-per is rendkívül izgalmas.
„Sok mindent nem úgy tudunk, ahogy valójában megtörtént. Azért koncentráltam a könyvben a kihallgatási jegyzőkönyvekre, mert a Szekuritátét sok mindennel lehet vádolni, szadizmussal, kegyetlenséggel, bármivel, de a kronológiát mindig pontosan betartották” – mutatott rá Tófalvi. Arra is kitért, hogy a Szoboszlay-per Európában is páratlannak számít, hiszen ha összehasonlítjuk több nagy politikai perrel, kiderül, hogy a más esetekben emberéleteket is követelő ügyekben kevesebb elítéltet végeztek ki, mint a Szoboszlay vezette szervezkedés következtében, ahol tulajdonképpen csak beszélgetések, egyeztetések történtek. Egyik példaként a Ion Antonescuhoz fűződő úgynevezett nagy nemzetárulási pert említette, amelyben tizenhárom személyt ítéltek halálra, végül azonban csak négyet végeztek ki, miközben a Szoboszlay-ügyben tízet. A különbség csak annyi, hogy míg utóbbiak csak beszélgetések szintjén szervezkedtek, előbbiek tönkretették az országot: egymillió román katona vesztette életét, 380 ezer zsidót küldtek halálba, tetteik következményeként pedig gazdaságilag is tönkrement az ország.
Az előzményekről Szoboszlay Aladár lelkészt és 56 társát államellenes összeesküvés vádjával ítélték el 1958-ban, az 1925-ben Temesvár-Mehalán született papot pedig kilenc társával együtt kivégezték. Ehhez számos esemény vezetett: a Temesváron káplánnak kinevezett plébános fokozatosan eltávolodott a kommunista eszméktől, 1956-ban pedig hozzálátott Confederatio című művéhez, amelyben egy Arad központú, román–magyar konföderáció létrehozásáról értekezett, amely szerinte megoldást jelenthetett volna a román–magyar konfliktusokra. Szoboszlay szervezkedni kezdett az 1946-ban hatalomra került kommunista rezsim megdöntésére. Amint a mozgalmat ismertető leírásában az IICCMER is felidézi, a csoport tagjai többségben magyarok, mintegy tizenöt százalékban pedig románok voltak, utóbbiak között található Alexandru Fîntînaru aradi román ügyvéd. Azt tervezték, hogy az 1956-os magyar forradalommal egy időben, többek között a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal együtt Romániában is felkelést robbantanak ki.
Miközben Szoboszlaynak több, Csíkszereda környéki székelyt is sikerült bevonni a szervezkedésbe, a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte viszonylag hamar tudomást szerzett az összeesküvésről, és letartóztatta a szervezkedés több mint félszáz résztvevőjét. A Szoboszlay-perben összesen 57, többségében magyar nemzetiségű személyt állítottak bíróság elé katonai felkelés, a román állam megdöntésére irányuló szervezkedés és hazaárulás vádjával. A jogi végzettséggel nem rendelkező Macskássi Pál elnökletével ítélkező kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án kimondott ítéletében tíz vádlottat halálra, ötöt életfogytiglanra, a többieket 8 és 25 év közötti börtönbüntetéssel sújtotta. A tíz halálra ítéltet a Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiumának jogerős verdiktje nyomán 1958. szeptember 1-jén agyonlőtték. A kolozsvári kirakatperben az 1989-es rendszerváltás után fordulat állt be.
Szabó Emilnének, Szoboszlay lánytestvérének a kezdeményezésére a kolozsvári táblabíróság – három évi pereskedés után – 2010-ben felmentette a mozgalom valamennyi tagját az 52 évvel korábbi vádak alól, megsemmisítve az 1958-ban kihirdetett ítéletet, kimondva a mozgalom 57 résztvevőjének ártatlanságát. A Szoboszlay-per dossziéja egyébként megközelítőleg 50 ezer oldalas.
Fotó: Gábos Albin
www.szekelyhon.ro
